Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Valter Ilona – Schőnerné Pusztai Ilona: A balogunyomi r. k. templom kutatása és helyreállítása
Az előzményekben ismertetett okok miatt a 17. század végére a templom fedél nélküli, romladozó állapotba került. Amint a régészeti leletek is bizonyították, a halotti kápolna is ekkor pusztult el. Még 1713-ban is romos volt a templom. Úgy tűnik, tornya a középkori templomnak nem volt, a megmaradt harang falábon állott a templom körüli temetőben. 1733-ra valamennyire rendbe hozta a falu csekélyszámú lakója. Nem dönthető el, hogy ekkor, vagy 1756-os Visitatióban leírt nagyobb méretű barokk helyreállításkor kapta a templom a külső fekete-vörös szegélyű festést, de valószínűbb, hogy 1756 körül. A hajó- és toronysarkok kváderfestésére a nyugat-dunántúli térségben több példát találunk a 18. század első feléből, közepéről: Dozmat: r. k. templom, Nagygeresd: r. k. templom, Salomvár: r. k. templom, és a közeli Burgenlandban is: Locsmánd-Lutzmannsburg, Lajtakáta-Gattendorf, Újrétfalu-Wiesfleck. 24 1756 körül készült a mai főoltár, a hajóba kripta épült, de a hajó még táblamennyezetes volt. 1780 előtt készült a hajó barokk boltozata, kőből kórus épült, és a katolikus templomokban ritka szószékoltár is ekkor keletkezett. A hajó és szentély falát körben felmagasították, a boltozás miatt. Torony még ekkor sem volt, a két harang továbbra is haranglábon állott, de Mária Terézia országos rendeletét betartva - új temetőt nyitottak a falu szélén. A múlt század közepén klasszicista stílusban nyugat felé bővítették a templomot, tornya is ekkor épült, valamint a mai karzatot ekkor készítették. A déli hajófalba új ablakokat nyitottak, a déli gótikus ajtót befalazták, mert új bejárat készült a torony alatt, a nyugati oldalon. 1936-ban Steffek Albin teljesen kifestette a templomot, a szentélyt, a hajófalakat, a boltozatot, a kórust, de ez a festés már az 1980-as évekre nagyon rossz műszaki állapotba került. A kutatási dokumentációt az ismertetett eredményekkel átadtuk a helyreállítás tervezőjének, Schönerné Pusztai Ilonának. A templom helyreállítása rendkívül hosszan elhúzódott. Valter Ilona JEGYZETEK 1. Zala vármegye története. Oklevéltár. 1. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső, Nag)' Gyula. Bp., 1886. 147. 2. Hazai okmánytár. Kiadják: Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. 1. Győrött, 1865. 191-192. 3. Hazai okmánytár. 1. i. m. 335-337. 4. Hazai okmánytár. 3. Kiadják: Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győrött, 1866. 167-168. 5. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában . 2. Bp., 1894. 806-807 6. Csánki i. m. 806. 7. Hazai okmánytár. 5. Kiadják: Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső. Győrött, 1873. 226-227. 8. Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. Bp., 1990. 2.: 883. 9. Magyarország története 1526-1686. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1985. 1.: 202-210. 10. Cerwinka, Günther: Die Erobung der Festung Kanizsa durch die Türken im Jahre 1500. Joannea, 3. Graz, 1986. 409-511.; Dávid Géza: A Dél-Dunántúl közigazgatása a török korban. In: Zalai Múzeum, 3. Zalaegerszeg, 1991. 55-64. 11. Pickl, Otthmar: Die Kapitulation der Festung (Nagy) Kanizsa der „Hauptfestung des Ottomanischen Reiches" am 13. April 1690. (Zum 300 Jubiläum der Kapitulation der letzten türkischen Garnizon Transdanubiens.) Zalai Múzeum, 4. Zalaegerszeg, 1992. 85-94. 12. Szombathely. Püspök Levéltár, Tormássy-féle Visitatio 1674. 6. 1.
