Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Valter Ilona – Schőnerné Pusztai Ilona: A balogunyomi r. k. templom kutatása és helyreállítása

3. kép. A halotti kápolna oltárának alapja A III. sz. kutatóárkot a sekrestye nyugati fala és a román hajó északi falának szögletében nyitottuk. Megkerestük a román hajó alapozásának alját (-1,03 m), a külső középkori terepszintet (0,25 m) és a sekrestye nyugati falának alapozási mélységét (0,80 m). Itt a felmenőfalban is, alapozásban is jól látszott, hogy a sekrestye későbbi hozzáépítés. (3. kép) A sekrestye nyugati falának közepén, a fallal egybeépítve 1,10 x 1,80 m kőtömböt találtunk, egy oltár alapját, amelynek alapozási padkája 0,15 m-en van. Az oltáralap meghatározta ennek az északi helyiségnek a rendeltetését: kápolna volt. Az alapozási padka megadta a kápolna padlószintjét. A IV. sz. kutatóárokban e kápolna északi falát tártuk fel. Észak-déli hossza 10 m, középen és az északkeleti sarkon szintén van egy-egy 0,70 m hosszú támpillér - tehát a kápolna kétboltszakaszos volt. Keleti fala egybe van építve a sekrestye falával, bár a kápolna szélesebb, mint a sekrestye, de azzal egy időben, a 14. században épült. Falszövete téglával vegyes kőfal, amelybe római peremes téglákat is beépítettek. A kápolna törmelékrétegéből festett vakolatdarabok kerültek elő, ugyanolyan jellegű festéssel, mint az a templombelső gótikus freskóin megfigyelhető. A kápolna tehát festve volt. A kápolna pusztulási rétegében 17. századi és 18. század elejére keltezhető edénytöredékeket találtunk, és ez magyarázza, hogy a Canonica Visitatiók miért nem említik létét. A 17. század végére már elpusztult. Az V. sz. kutatóárkot a templom belsejében, a hajó közepén nyitottuk, az áldoztatórácstól nyugatra. (4. kép) Az árok majdnem teljes hosszában a barokk kripta boltozatának tetejét találtuk, a cementlaptól 0,20 m mélységben. A szentélytől 7 m hosszúságig tart, itt egy 1,10 x 1,80 m-es fedlap zárja a lejáratot. A kriptát már az 1756-os Visitatio említi és a későbbi Visitátiókban is szerepel. 1996. nyarán a templom belső helyreállításakor felnyitották a kriptát. Az Akacs család négy tagjának koporsóját találtuk benne, ahogyan ez az 184l-es Canonica Visitatióban is írva van. A kripta nyugati falától 1,58 m-re megtaláltuk a román kori templom nyugati falát, amelyet a múlt századi klasszicista nyugati toldás idején bontottak le. Az V. sz. kutatóárok metszetében megfigyelhettük az egyes építési korszakok padlószintjeit. A cementlap alatt 0,08 m-re van a későbarokk (1780) téglapadló fektetőhabarcsa,