Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Valter Ilona – Schőnerné Pusztai Ilona: A balogunyomi r. k. templom kutatása és helyreállítása

4. kép. Az V. sz. kutatóárok északi metszetfala ez alatt a korábbi (1756) barokk szint habarcsrétege, majd egy döngölt agyagréteg, mely talán az 1733-as renováláshoz kapcsolható. A gótikus és a román padlóvonal egybeesik. A román szintet 0,45 m mélységben a nyugati fal alapozási padkája jelzi, míg a fal nyugati oldalán 1,10 m mélységben a külső terepszintet jelzi egy letaposott habarcsréteg. 1996-ban a belső renováláskor padlócsere is történt. Ekkor előkerült a román kori nyugati karzat két pillérének alapja középen és a két félpillér alapja az északi és déli hajófalhoz kapcsolódóan. A román kori templomnak tehát volt nyugati karzata. Falkutatást főleg a külső falakon végeztünk. A déli hajófalon megkíséreltük kibontani a három elfalazott román ablakot, de egyiket sem lehetett teljesen kibontani. A két szélsőt megbontották a későbbi ablakokkal, az épségben maradt középsőt a belső boltozat hevedere miatt nem lehetett kibontani. A helyreállítás után is vakablakként lehetett bemutatni a három félköríves román ablakot. (5. kép) Mindhárom ablakot kora barokk festés keretezi, a szentély román ablakait szintén. 0,12 m széles fekete keret veszi körül az ablakokat, amelyet 0,03 m széles vörös sáv keretez. A román hajó sarkain 0,37 m széles fekete kváderfestés van, amelyet szintén 0,03 m széles vörös keret vesz körül. A lábazat és a párkány is festve volt. A kvádert szegélyező vörös csík alul-felül vízszintesen folytatódik, e mögött 0,20 m széles fekete sáv zárja a lábazatot és a párkányt. Az alapszín fehér. Ez a festés a szentélyen is megfigyelhető. A szentély falait magasították (6. kép), feltehetően az 1780as Visitatióban már említett hajóboltozással egy időben. A helyreállításkor visszaállították az eredeti arányokat (7. kép). A sekrestye keleti falán a vakolatcsík leverése után jól látszott a gótikus sekrestye fedélidomának nyoma. A barokk átalakításkor megemelték a sekrestye keleti és nyugati falát és ugyanekkor vágták a gótikus falba a sekrestye északi ajtaját. Megfigyeltük a vakolatrétegeket: a román vakolat erősen meszes, közvetlenül a kőfalon van és erősen tapad a falra. Ezen egy szemcsés anyagú gótikus vakolat van. A déli hajófal közepén e vakolaton egy keretezett kép nyomai láthatók, feltehetően Szt. Kristóf elmosódott alakja. Ezen van a kora barokk festés, a már ismertetett festésekkel. Fölöttük szemcsés anyagú barokk meszelés látszott, majd a legújabbkori szürke, kavicsos vakolatréteg. A templom belsejében a diadalív északi falán, a szentély déli falán és boltozatán végzett kutatást Lángi József festőrestaurátor, és gótikus freskónyomokat talált 1994-ben. Ugyanekkor a hajófalakon nem találta középkori festés nyomát, csak fehér meszelést a gótikus habarcson.