Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Istvánfy Gyula: A zámorhegyi remeteség helyreállítása

5. kép. Földszinti alaprajz, helyreállítási terv emeleti nyílások eredeti formája felismerhetetlen volt. Az Országos Műemléki Felügyelőség illetékesei Mendele Ferenc igazgató, Fejérdy Tamás főmérnök, Klaniczay Péter felügyelő és Örsi Károly tervezési osztályvezető másodszor is megbíztak a remeteség helyreállításának tervezésével 1991-ben, s ekkor már az eredeti rendeltetés visszaállítása is célkitűzés lehetett. A tervezést előkészítő falkutatás nem okozott gondot, hiszen az épületen alig volt vakolat. A középkori templom említett kiterjedése, alaprajza már 1974-ben is világos volt. A barokk falszerkezetek mutattak néhány furcsaságot, amiből a következőket lehetett gyanítani. Noha az alaprajz és az épület tömegformája logikus és arányos, mégis néhány méret és nem egyidejűleg készült, összeépítetlen falcsatlakozás azt sugallja, hogy építés közben változtattak a terven. Úgy tűnik, mintha az első terv csupán a középkori alaprajzhoz eg)

7 oldalszárnyat csatlakoztatott volna, a templom és a remetelak nyugati bejárataival. Minden esetre a középkori alaprajz megtoldása nyugat felé egy boltmezővel és a déli oldalon három szint építése (kripta, földszint, emelet) és egy tető alatt való összefogása, Magyarországon egyedülálló épületet eredményezett. A kripta 1,8 x 7,6 m méretű, dongaboltozatos folyosó. Oldalfalait - alapfalaknál szokatlan módon - 3-3 boltív nyílás könnyíti, melyeket későbbi temetkezések céljára nyitva is hagytak a beásott talajban. Megfigyelhetők voltak a középkori temetkezések nyomai, csontmaradványokkal. A külső déli fal a lakószárny alapfala, az itt található íveknél koporsóhelyeket nem készítettek, a belső fal ívei mögött viszont nadrágszárhoz hasonlóan szétágazó koporsóhelyeket vágtak a talajba, egészen a templom alapfala alá, s ezeket vályogtéglával átboltozták. A belső oldalon tehát hat temetkezőhely volt, s valószínű, hogy egykor mindegyikbe temetkeztek is. Mivel a kriptát a háború alatt feldűlták, emberi maradványokat a kitakarítás során nem ta-