Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Marosi Ernő: Pentimenti. Korrekciók a 14-14. századi művészet képén
késő Anjou-kori, korai Zsigmond-kori arisztokraták személyével hozhatunk kapcsolatba. Bán tornya 1383-ban minden bizonnyal Johannes Aquila személyes részvételével, 1389-ben pedig legnagyobbrészt műhelye által készített falképeinek donátorai a legvalószínűbben az alsólendvai Bánffy család tagjai, István szlavón bán és fiai, az 1389-ben a vasvári káptalan előtt atyai örökségükön megosztozó László és Miklós voltak. 87 (3. kép) A templomszentéllyé formált egykori gerényi rotunda kifestésé minden bizonnyal a Drugetek 1398-ban kihalt gerényi ágának idejére esik. 88 (4. kép) Ötödikként a négy, arisztokrata donátor által megrendelt falképciklus sorába az almakeréki szentély kifestésé tartozik. Megrendelője minden bizonynyal az az Apafi Miklós udvari lovag, majd több szerbiai vár várnagya volt, aki 1447-ben végrendelkezett, az almakeréki templomban mondandó misékről is intézkedve. 89 Az almakeréki szentély szerves - bár a kifestésnél minden bizonnyal egy emberöltőnyivel későbbi - része a Mária-oltár, amely ugyanannak az 1400 körüli ízlésnek megkésett emléke, mint a szentély falképsorozata. (5. kép) Az oltár bezárt állapotának lovagszentjeiben, Szent Mihályban és Györgyben szinte visszhangzik a végrendeletében fiára páncél hagyó, s „ostor alatti", katonás neveléséről intézkedő atya etosza. 90 Öt, egyazon, a jelenkori művészettörténetírásban formálódó korszakhoz, a késő Anjou-korhoz s a Zsigmond-kor elejéhez tartozó falképegyüttesünkben egyetlen tényező közös: az, hogy az ország legvagyonosabb arisztokratáinak megrendelésére keletkeztek, igényeiket elégítették ki - többnyire székhelyükön, nem egyszer temetkezési helyükül is kijelölt templomokban. E települések nagysága, adottságai, templomaik egyházi státusa éppúgy különböznek, mint a donátorok tényleges hatalmi helyzete, ambíciói, vagy éppen kezdődő hanyatlása. Talán ezt tükrözik a megrendelésükre készült művek eltérő kvalitásai is. A négy példa sokfélesége, változatossága azonban figyelmeztető: alighanem ez felel meg a korszak reális képének, nem az általunk utólag érzékelt egyformaság, amelyben egyedül tájékozódni könnyebb. De ne feledjük: eleinte minden európai minden kínait hasonlónak lát, s viszont: a kínaiak is az európaiakat. A középkor is sok tekintetben számunkra megközelíthetetlen, idegen világ; kár lenne eleve lemondani a benne való eligazodásról. JEGYZETEK 1. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. 1-2. köt. Szerk. Marosi Ernő. Bp., 1987. - A vonatkozó fejezetek: II. A közép-európai stílus (1350/60 - 1390 körül) és III. Az internacionális gótika (13901430 körül). 385-502. és 505-653. 2. „...a kötet a befejezettséget, a végső lezártságot sugallja: az ismert tények summázatot, a kérdések hiánytalan választ nyernek benne. Elképzelhető volna hát, hogy a közeljövő a részletek javítgatásával, karbantartásával fog eltelni? Elképzelhető-e, hogy a művészettörténetben epigonok és eretnekek unalmas korszaka köszönt ránk? Az összegző enciklopédia nem a megfáradt elme bölcsességének megnyilatkozása-e? Ezzel érne hát véget a művészettörténet? Ha nem, hát hogyan ezután?" Takács Imre: Feldarabolt idő. Buksz, 1, 1989, 1. 51-55. az idézet: 51. 3. Művészettörténeti szótár. Szerk. Végh János. Bp., 1997. 143. 4. Pannónia regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Katalógus/Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Mikó Árpád, Takács Imre. Bp., 1994. - vö. Marosi Ernő recenzióját: Acta Históriáé Artium, 37, 19941995, 1-4. 328-345. 5. Vö. Takács 1989, i. m. 52. 6. Erről: Marosi, Ernő: Modelle Mitteleuropas in der Historiographie zur Kunst des Mittelalters. In: Westmitteleuropa-Ostmitteleuropa. Vergleiche und Beziehungen. Festschrift für Ferdinand Seibt zum 65. Geburtstag. Hrsg. von Winfried Eberhard et. al. München, 1992. 59-69. illetve Marosi Ernő: Van-e értelme és létjogosultsága a középkori művészet történetének Kelet-Közép-Európában?
