Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Valter Ilona: A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak működése (1858-1872)

Ipolyi Arnold (1823-1886). 1880 körül. Ellinger Ede felvétele. Magyar Nemzeti Múzeum neg. sz. 53.296. Kiss Ferencet, Mátray Gábort, Szalay Lászlót, Tasner Antalt, Toldy Ferencet, majd Andrássy Manót, Ipolyi Arnoldot, és Paur Ivánt.

7 Az Archaeologiai Bizottság célját az 1858-i alakulás két fő irányban jelölte ki: 1. gondot fordítani a nemzeti régiségtanra, melyhez a magyar múlt maradványai tartoznak a szatmári békéig, 2. gondot fordítani az általános régiségtanra, amennyiben az hazánk múltjával összefügg. A bizottság feladata ásatásokat, kutatásokat eszközölni, szakértőket utaztatni, régiségeket gyűjteni, továbbá működéséről irodalmi kiadványokban számot adni.

8 Szinte azonnal hozáláttak a kiadványok szerkesztéséhez. Az első az Archaeologiai Közlemények volt, mely már 1859-ben megjelent, Toldy Ferenc szerkesztésében, majd 1860-ban Ipolyi Arnold vette át. Még ebben az évben beválasztották a bizottság tagjai közé Rómer Flórist és a külföldről hazatért Henszlmann Imrét. A magyar régészetnek és művészettörténetnek ez a „nagy Triász "-a, Rómer, Henszlmann és Ipolyi volt a mozgató ereje az elkövetkező évtizedekben az Archaeologiai Bizottságnak és ez az. időszak egyben a bizottság fénykora.

9 A bizottság ügyrendjét az Archaeologiai Közlemények II. kötetének előszavában közölte 1861-ben Ipolyi Arnold. Az ügyrend vége felhívást tartalmaz: „...mindazon hazafiak, kik akár tüzetesen foglalkoznak a régészettel, akár pedig a hazai régiségeket és emlékeket gyűjtik, vagy ilyenek felől csak tudomással bírnak valamint különösen újabban felfedezett emlékekről és leletekről értesültek, ismételve felkéretnek értesítések, ismertetések és lerások szíves beküldésére, akár egyenesen a Magy. Tud. Akadémia Archaeologiai Bizottmányához Pestre...", ez 1873-ig volt érvényben.

10 A levelezőrendszer, a tudománynak a vidéki értelmiségre kiterjedő, mozgalomszerű szervezeti és propagandatív formája a továbbiakban igen fontos szerepet játszott, mind a magyar régészet létrehozásában és gyors kiterjesztésében, mind a műemlékek összeírásában. Az Archaeologiai Bizottság 1861-től kapott az Akadémiától rendszeres évi dotációt, 2 000 forintot. A dotáció 1867-től kormánysegéllyel évi 4 000 forintra, majd 1870-től évi 5 000 forintra emelkedett. Az összeg egy részét publikációk kiadására, más részét tudományos utazásokra, ásatásokra, rajzok beszerzésére használta fel a bizottság.

11 Az Archaeologiai Bizottság tevékenységének legmaradandóbb részét kiadványai jelentik. Három igen fontos sorozat létrehozása szolgálta a bizottság célkitűzéseit. Az. Archaeologiai Közlemények, melynek szerkesztését 1863-ban Ipolyi Arnold - miután kinevezték kanonoknak és Egeibe távozott - Rómer Flénisnak adta át. Ettől kezdve Rómer az. előadói és szerkesztői tisztet tíz éven keresztül gyakorolta