Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Valter Ilona: A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak működése (1858-1872)

nagy ügybuzgalommal és sikerrel. Rómertől a szerkesztést 1872-ben Henszlmann Imre vette át. Az Archaeologiai Közleményekből huszonkét kötet jelent meg, a legutolsó 1899-ben. Amint már említettük, az Archaeologiai Bizottság javadalma kormánysegéllyel 4 000 forintra emelkedett 1868-ban. Ekkor határozták el, hogy a kiemelkedő műemlékekről monografikus díszmunkák készüljenek. így született a Magyarországi Régészeti Műemlékek (Monumenta Hungáriáé Archaeologica) sorozat, melyből 1869-1880 között négy, részben kettős kötet jelent meg.

12 Az Archaeologiai Bizottság legmaradandóbb kiadványa az Archaeologiai Értesítő. Megteremtése Rómer Flóris elévülhetetlen érdeme. 1869-ben indult a lap, jórészt Römer írásaival és fokozatosan vált a hazai régészeti irodalom központi fórumává. Szerkesztését 1872-ben Rómer Henszlmannak adta át. Szerkesztői között találjuk a 19. század végén Geduly Ferencet, Ortvay Tivadart, Pulszky Károlyt, Hampel Józsefet. Egészen 1943-ig az Archaeologiai Bizottság folyóirataként jelent meg, és ma is a magyar régészet legfontosabb kiadványa.

13 Még 1863-ban merült fel a bizottságban az archeológiai tanok népszerűsítésére szolgáló „káté-féle" mű közzétételénekjavaslata. Ezt öt-hat ívnyi gazdagon illusztrált kézikönyvnek tervezték és több ezer példányban, olcsó áron jutott volna a nagyközönséghez. Pénz hiányában ekkor megakadt a dolog, de 1866-ban megjelent a Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra. Három részből állónak tervezték. Az első részt Őskori műrégészet címen Rómer Flóris írta, a másodikat Középkori építészet cím alatt Henszlmann Imre. A harmadik rész az úgy nevezett kisebb művészetek középkori emlékeit tárgyalta volna, de Ipolyi Arnold nem írta meg. Ez a nagyközönségnek szánt kiadvány igen hasznosnak bizonyult.

14 Ebben a korszakban az archeológia és a művészettörténet - a „régiségtan" - és a művelődéstörténet még nem vált szét, s a historizmus jegyében élt a múlt és jelen művészetének kézfogásába vetett hit.

15 A művészettörténet és a régészet első képviselői a szó legjobb értelmében vett polihisztorok voltak. Az önképzés révén, olvasmányaik, neves külföldi tudósokkal való érintkezéssel váltak szaktudósokká. Henszlmann végzettsége révén orvos volt. Rómer Flóris kezdetben leginkább természettudományokkal foglalkozott, csak 1857-ben, Ipolyi Arnold felszólítására - miszerint: „hogy térjek át a természettudományok mezejéről, mely nálunk úgy is több művelőnek örvend, a régészet terére" fordult a régészet felé és lett a magyar régészet alapító atyja.

16 Mint az Archaeologiai Bizottság tagjai, fáradhatatlanul járták az országot. 1863-ban Ipolyi Szatmár megyében, Rómer Zalában, Henszlmann a karcsai templom freskóinak lerajzolása ügyében tettek „archaeologiai kiránRómer Flóris (1815-1889). 1880 körül. Magyar Nemzeti Múzeum neg. sz. 25.178.