Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei

zös munkának az igénye - igen kritikus hangnemben - 16 évvel később ismét megfogalmazódott ebben a társaságban, Havas Sándor régész jóvoltából. Erdy indítványát részben az Akadémia valósította meg, az 1858-ban megalakult Archaeologiai Bizottmány alapítási tervében,

49 melynek alapján a szakemberek a hazai régiségtan köréhez tartozó szinte valamennyi tárgyra kiterjesztették figyelmüket. (E tárgyak kijelölése a hazai műemlékek ügyében 1847-ben közzé tett akadémiai felszólításban már megtörtént.) A soproni vándorgyűlés számos eredménye közül kiemelnénk Alcsút kertjének botanikai leírását, melyet Kubinyi Ágoston, a füvészet tudományában is kiváló történész készített, József császári királyi főherczeg Magyarország nádora, mint füvész és archaeolog, s Alcsúth füvészi tekintetben címmel. A Kárpátokról szólván Kubinyi elmondja beszélgetését egy tehetős hazánkfiával, ki mint a természet kedvelője bejárta a svájci, a tiroli és a skót hegyeket, de a magyar Kárpátokat nem ismerte. Ennek okát kutatva, Kubinyi arra a következtetésre jutott, hogy „A magyarnak az a hibája, hogy portékáját nem tudja kínálni. írjuk le csak kedvesen s mulattatólag képekkel felékítve magyar havasainkat, s állítsunk ezeken itt-ott czélszerü hajlékokat, csináltassuk meg azokhoz a gyakran járhatatlan utakat, szóval gondoskodjunk jobban a kényelemről, fogadom seregestül fogják ezeket a külföldi utasok ... bejárni...".

50 A következő nagygyűlés időpontját 1848 augusztusára tűzték ki. A történelem azonban közbeszólt, és csak 1863-ban tudták ismét fölvenni a vándorgyűlések fonalát. Az abszolutizmus éveiben gyakorlatilag a Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága képviselte a magyar műemlékügyet. Az Akadémiát 1862ben a Helytartótanács kérte föl közös együttműködésre, a műemlékek védelme érdekében. Középponti Igazgatóság alakítását javasolták, amely a Helytartótanács kebelén belül az Akadémia Archaeologiai Bizottságával együtt tevékenykedne. A Magyar Tudományos Akadémia véleményezte a tervet, de a megoldást nem ebben, hanem egy országos hatáskörű, önálló költségvetéssel rendelkező és az Akadémiától függetlenül működő szakmai szervezet felállításában látta.

51 A Magyar Orvosok és TermészetvizsgákSk Társasága hosszú szünet után, 1863tól kezdhette meg újra működését. A IX. Nagygyűlést Eötvös József nyitotta meg 1863. szeptember 22-én, a Magyar Nemzeti Mtizeum dísztermében. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, általános érvényű tudománypolitikai elveket fogalmazott meg ünnepi beszédében. Hangsúlyozta, hogy az ország szakemberei éppen azáltal mozdíthatják elő a tudomány érdekeit, ha feladatukat a nemzet szempontjából fogják fel és ha a különböző vidékeken lakók évenként továbbra is összegyűlnek tapasztalataik és ismereteik kicserélésére. Magyarország megismertetéséhez a régészet is hozzájárult ezeken a találkozókon, különösen az archeológia építészeti részének izgalmas témáiban.

52 Henszlmann Imre két előadással jelentkezett, először az 1862-ben megkezdett székesfehérvári ásatások eredményeit ismertette,

53 majd - a következő évi nagygyűlés vitatémájaként - A művészet fejlődésének törvényei című tanulmányát adta elő. Az 1860-1870-es évek vándorgyűléseinek történetéből Römer Flóris működését kell kiemelnünk. Az 1863. évi pesti gyűlésen először Zala megye román és gótikus stíluséi épületeinek rövid bemutatására vállalkozott a Zalamegye középkori egyházi építményei és azok jellemzése című bevezető előadásában.

54 A zalai barangolással elsősorban azt kívánta bizonyítani, hogy a legnagyobbakat kivéve nem ismer-