Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei

jük műemlékeinket, „...minden erőnket arra kell fordítanunk, miszerint szép hazánk minden egyes vidékét kedvvel és szorgalommal átkutassuk, s így a legjelesb műveket kiválasztva, megismertetve a jövő kornak, ha egyébként megéwni, fentartani nem tudjuk, legalább rajzban és leírásban átadhassuk".

55 A műemléki kutatások gyakorlati feladatainak kihangséilyozásával az egyik legégetőbb problémát fogalmazta meg. Az 1850-es években elvégzett értékes régészeti és honismertető munkák ellenére — Ipolyi átkutatta a Csallóközt, Mátyuslöldet és a Fehérhegyeket, ifj. Kubinyi Ferenc Hont és Zólyom megyét, Rómer a Bakony és a Vértes vidékét, Nógrád és Pilis továbbá Zala megye nagy részét-, az egész ország műemléki szempontéi áttekintése még nem történt meg. Henszlmann Imre 1846-ban megjelent éittörő munkája, Kassa városának ó német stylű templomai alapozta meg a magyar építészeti archeológiát. Ezt követően évekig - műkedvelői tapogatózáson kívül - szinte egy szakmunka sem jelent meg. A tudományterület előmozdítására a további inspirácié) Ausztriából jött, jelesen a régi műemlékek fenntartására rendeltetett Central Commissiontól. Hatására új erők és szakemberek kapcsolódtak be Magyarország műemlékeinek feltérképezésébe. Ez azonban továbbra is korlátozott körben folyt és nem terjedt ki minden megye valamennyi jelentősnek tartottműemlékére. „A külföldiek, kik az archaeologia feltámasztásával hazánkat minden irányban beutazták, hog)' a legfeltűnőbb, legépebb műemlékeket felmérjék, lerajzolják, gyönyörű, költséges kiadásokban az egész müveit Európának bemutassák, alig tárták érdemesnek, hogy a kiválasztott nagyobb építmények mellett álló csekélyebb emléket csak megtekintésre is méltassák. Ajaki, lébényi, pannonhalmi, zsámbéki, ócsai, pécsi, kassai, lőcsei templomok után a többi, mint nem egész, vag)' nem tartatott ßgyelemre méltónak, vagy tán készakarva hagyatott meg, hogy ezekkel magunk vívjuk ki magunknak a sarkantyút." — írta Rómer 1863-ban.

56 Második előadásában a középkori magyar téglaépítészetről szólt, ismertetve a téglát mint építészeti anyagot, valamint annak főbb felhasználási területeit.

57 A műemlékvédelem témájában, Arányi Lajos olvasott föl egy érdekes indítványt: Az emléktáblák és régi műemlékek kijavítása. Egy a hazai régészet érdekében tett indítvány címmel.

58 A német egyházak tartományainak műemlékvédő példáit fölsorakoztatva, ennek utánzására buzdított, példaként említve a kölni dóm építkezését, amelyet állami támogatásból és adakozéík ezreinek pénzéből finanszíroztak. A szerző részletesen kidolgozta a kölni pénzgyűjtési eljárás hazai változatát, a fölszólítottak „önkéntes" adakozási rendszerére építve. Az összegyűlt pénzt emléktáblák fölállítására, épületek javítására, régészeti utazásokra, útleírások készítésére, és a régészetet előmozdító bármiféle szellemi és anyagi eszkőz megszerzésére fordíthatnák. Az utazó régészek mellé kirendelt rajzolók munkáit később réztáblákra vésve sokszorosíthatnák. Arányi nagy volumenű koncepciójában a székesfehérvári bazilika feltárását és a budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállítását is sürgette. Az indítvány sikere érdekében, a szakiílés felajánlott egy kész mintaemléktáblát Buda város tanácsának, és az egész ügyet a Archaeologiai Bizottság figyelmébe ajánlotta. Ennek döntése értelmében az országos pénzgyűjtést elhalasztották, de a műemléki emléktáblák felállítását, támogatták.

59 Marosvásárhelyt rendezték meg a X. Nagygyűlést, 1864 nyarán. Annak ellenére, hogy új tudományos eredményeket elsősorban az orvosi és ásványtani szakosztályokban ismertettek, a rendkívül gazdag programoknak köszönhetően, Erdély történelmi emlékeinek helyszíni tanulmányozása, és a védelmeikre tett újabb javasla-