Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Váliné Pogány Jolán: Az építészeti tárgyú rajz és grafika az OMvH Tervtárának tükrében

1885-ben a Műcsarnokban újabb kiállítást rendeztek, ahol elsősorban Myskovszky rajzait állították ki. A MOB egyik tagja, Schulek Frigyes élesen megbírálta „az építészet kívánalmainak meg nem" felelő műveket. Ez a polémia már jelzi, hogy a műemléki felvételek kezdeti időszakának részben autodidakta, részben képzőművészeti irányvonala átalakult, és a feladatok kiszélesedése, valamint az építészeknek a bizottságban való fokozottabb térnyerése révén a 19. század végére egyre inkább a precízebb, műszaki-mérnöki felvételezés nyert teret. A gyűjtemény gyarapodásában a 19. század vége felé a szisztematikusan folytatott műemléki felvételezés helyett a súlypont a helyreállítások előkészítése és lebonyolítása során keletkező rajzi anyag felé tolódott el. Mindez nem jelenti azt, hogy a műemléki felmérések abbamaradtak volna, elég itt utalni a Magyar Királyi Állami Felső Epitő Ipariskola szünidei felvételeire illetve a bécsi döntések után visszatért Észak-Erdély és Felvidék területein folytatott felvételekre. 1942-ben Gerevich Tibor a Nemzeti Szalonban rendezett reprezentatív magyar műemléki kiállítás kataléigusának bevezetőjében így írt: „A helyes restaurálásnak első feltétele a jó felvétel. Ez biztosíthatja a helyreállítandó emlék tökéletes ismeretét, a restaurálás ellenőrzését munkaközben és után. Építménynél a pontos felméréseken alapuló műszaki rajzokra, alaprajzra és metszetekre, szerkezeti és formai részletek megrögzítésére éppúgy szükség van, mint jól beállított, bőséges fényképfelvételekre."

1 Az építészetben a rajz az alkotói-tervezői folyamat eredményének időről-időre történő rögzítése vázlatok, skiccek formájában; a kész eredmény az építészeti tervrajz, melyet szükség szerint grafikai úton sokszorosítanak. Az alkotófolyamat célja: felmérési-, program-, kiviteli-, megvalósulási terv valamint település- és városrendezési tervek stb. készítése. A 19. században rendkívéd fontossá vált az építészeti rajz egy bizonyos fajtája, a felmérési rajz, mely a már meglévő építészeti vagy társművészeti alkotások, régészeti objektumok a lehetőségig maximálisan pontos és részletes ábrázolása. Az építészeti tárgyéi rajzok jelentős többségeikben - éppen műfajukból következően - kifejezetten lineáris alkotások. Alkotójuk geometriai formák mértanilag pontos ábrázolására törekszik, akár nagyméretű alaprajzokról, homlokzatokról, metszetekről, akár kisebb-nagyobb architektonikus, ornamentális részletekről kíván tájékoztatni. Ebben a műfajban a festészeti technikák nem játszanak döntő szerepet, elsősorban a művek esztétikai és vizuális értékét emelik. Az építészeti rajz és grafika a gyakorlati szempontú használati rajz illetve grafika műfajába tartozik. Az építészeti rajzokat illetve grafikákat osztályozhatjuk a téma, a hordozó anyag és a felhasznált technika szerint. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Tervtárának anyagában szinte mindenféle grafikai eljárással készített tervlap megtalálható. Természetesen azon grafikai eljárások, melyek alkalmasabbak a rajzi anyag reprodukálására, nagyobb számban fordulnak elő (pl. fénymásolás), míg más technikák szinte csak mutatóban akadnak, (pl. rézkarc). Az építészeti rajz a tervezés vagy felmérés kívánalmainak - és természetesen az építész látásmódjának függvényében - megfelelően lehet veduta, alaprajz, homlokzat, hossz-vagy keresztmetszet, távlati kép, helyszínrajz illetve térkép, részletrajz stb. A rajzok lehetnek csupán vázlatok, vagy maximális kidolgozáséi művészi színvonalú ábrázolások, melyek a vonalas- és színperspektívát, a ceruzában, akvarellben rejlő minden technikai lehetőséget felhasználnak.