Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Váliné Pogány Jolán: Az építészeti tárgyú rajz és grafika az OMvH Tervtárának tükrében

A veduta (látkép) városképet, nagyobb épületegyüttest, gyakorta a táj részeként ábrázol. Természetesen mint eredendően autonóm festészeti műfaj, önállóságát a későbbiekben is megőrizte. Az alaprajz epédet vagy épédetrészlet vízszintes metszete, melyet általában a padlóvonal feletti egy méternél, vagy a könyöklők felett, templomoknál a karzat felett, esetenként megegyezés szerinti magasságban vesznek fel. Általában az átmetszett síkokat vastag, a felülnézetben látható vonalakat vékony, a metsző sík feletti vonalakat pedig szaggatvajelölik. A homlokzati rajz az épület vagy az épületrészlet külső nézete. A hossz- és keresztmetszet az épület vagy épületrészlet függőleges metszete a belső nézetek jelölésével. A távlati kép epédet vagy épületcsoport homlokzati ábrázolása a perspektíva, az axonometria törvényei szerint. A helyszínrajz épület vagy épületcsoport és a csatlakozó teredet, utca, térhálózat; a térkép nagyobb földrajzi egység felülnézeti ábrázolása. A részletrajz az épület egyes, többnyire a felmérő által fontosnak vélt, összetettebb architektonikus elemeinek ábrázolása. Az építészeti rajz hordozóanyaga lehet: rajzpapír, akvarellpapír, selyempapír, japán papír, szalmapapír, hártyapapír, pausz, vászonpausz, karton, viaszosvászon stb. A rajzok készítéséhez a 19. századtól kezve sokféle papírfajtát használtak fel. A famentes papírok állnak leginkább ellen az idő romboló hatásának, ezért ezeket használták elsősorban rajzolásra. A nagyobb fatartalmú papírok a könyvnyomtatásnál kaptak szerepet. Az enyvezés mértékével a papír nedvszívó képességét szabályozták, amely elvégezhető a papír felületén vagy átitatással, teljes tömegében. A fa-, réz- és acélmetszetekhez puha,jóformán teljesen enyvezetlen papirost lehet csak használni, hogy jól simuljon és fel tudja venni a festéket. Ajó minőségű rajzpapírokat teljes tömegükben enyvezték (a radírozhatóság miatt) és fatartalmúk alacsony volt. A papírokon gyakran találunk vízjelet. A vízjelek a papírgyár vagy a megrendelő jelzései, ezek betűk, rajzok, vagy a kettő kombinációi lehetnek. A vízjel a papírosgyártás közben készül, a papírosszita lyukait a vízjel formájának megfelelően betömik, ezáltal itt kevesebb anyag rakódik le. Egy másik, újabb módszer szerint a préshenger, mint egy nyomtató forma a még puha papírosanyagba belenyomja a vízjelet, így itt a papír vékonyabb és átlátszóbb lesz. Viszonylag egyszerű mé)dja a vízjel készítésének, ha a cinkográfia módszerével, bár festékezés nélkül nyomtatják a papírba. A papír a környezet nedvességét a levegőből is felveszi, a rostok a nedves levegőn megnyúlnak. A rajzoknál és a grafikáknál ez önmagában nemjelentene problémát, de az építészeti rajzok fontos jellemzője, hogy adott léptékben készülnek. A környezeti páraingadozás okozta zsugorodás és nyétlás a nagyméretű épületek nagy léptékű rajzainál, vagy a kis részletformákban gazdag ábrák esetén komoly problémát okozhat. A papír megnyédása egy méteren 6-7 mm lehet. A rajzokon és a grafikákon a méretskála vag)' a lépték általában szerepel, amely révén a papír méretváltozása nyomon követhető. A technika lehet: ceruza, tus, tusrajz akvarellel, tusrajz temperával, tusrajz lavírozva, tusrajz hígított tussal, transzparens festés, szénrajz, szépia, biszter, pauzálás, pacskolat (domborodó formák lenyomatának készítése), fametszet, rézmetszet, rézkarc, acélmetszet, litográfia, fotolitográfia, fénynyomat, fénymásolat stb. A tustollrajz szabadkézzel vagy vonalzóval készülő lineáris rajz. Akvarellel, temperával, gyakran másféle vonalvastagsággal emelik ki a falmetszeteket. Hígított tussal árnyalhatják-lavírozhatják a távlati képeket, homlokzatokat. A grafitceruza a 19. században terjedt el, előtte grafitrudacskákkal rajzoltak. Az akvarell vízben oldó-