Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Váliné Pogány Jolán: Az építészeti tárgyú rajz és grafika az OMvH Tervtárának tükrében

Valine Pogány Jolán Az építészeti tárgyú rajz és grafika az OMvH Tervtárának tükrében Az OMvH Tervtára az ország egyik legjelentősebb építészettörténeti archívuma, melynek kialakulása egybeesik a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának létrejöttével. 1873 februárjában Trefort Ágoston miniszter Geduly Ferencet nevezte ki a bizottság titkárává, feladatává téve „...a lajstromkönyveket vezetni, az irat-, rajz-, és tervtárat rendben tartani...". Ebben a korszakban a bizottság irat-, terv-, és rajztára-gyakorta levéltár elnevezés alatt-osztatlan, egységes gyűjteményt képviselt. A bizottság tagjai az ország különböző részeiből rendszeresen küldtek tervanyagot és térképeket, távlati rajzokat, akvarelleket a műemlék felvételi lapokkal együtt. Az 1872 előtt készült rajzanyagok gyűjteménybe kerülése lényegében napjainkig nagyon esetleges. Természetesen a bizottság tagjai rendszeresen felhívták az elnök figyelmét arra, hogy milyen emlékek lerajzoltatásáról kellene gondoskodni. Például 1872-ben Rómer kéri, hogy a bizottság „gyűjteményének szaporítása végett" Essenwein bécsi építész a lébényi templomról készített terveit másoltassák le. A hivatásos művészektől anyagi ellenszolgáltatás fejében szereztek be terveket és felméréseket. A leggyakrabban foglalkoztatott művészek Myskovszky Viktor, Storno Ferenc és Könyöki József, kiknek gazdag hagyatéka ma is a tervtárban található. 1877-ben a tervtárban 475 rajzlap, 210 fénykép és 14 területről felvett 126 darab térkép található. Hogy az 1878-ban Henszlmann Imre által benyéijtott műemléki törvényjavaslat mielőbbi elfogadását elősegítsék „A magyarországi műemlékek ideiglenes bizottsága a hazai műemlékekről felvett rajzokbéd a képzőművészeti társulat sugárúti 79. számú épületében kiállítást rendezett, melynek megtekintésére a hazai cultura iránt érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja." A kiállítás 1880. május 3-án nyílt. A tüzetes katalógus, melyet Henszlmann készített 773 számot tárgyal. Az építészeti rajzoknál a rajzolé>k, mint Henszlmannn Imre, aki az orvosi egyetem elvégzése után a középkori építészettörténettel foglalkozott vagy az ugyancsak orvosi végzettségű Arányi Lajos, mint a kassai Myskovszky Viktor festő-tanár, múzeumigazgató, mint Könyöki József, mint Steindl Imre és Schulek Frigyes építészek stb., a képzettségükneknek illetve önképzésüknek megfelelően mind a maximumot igyekeztek nyújtani. így fokozatosan alakult ki a 19. század kilencvenes éveire egy nagyjából azonos igény és szemlélet az építészeti-, régészeli rajzok lehetőleg azonos színvonalú kialakítására. Ez a folyamat a Műemlékek Országos Bizottsága kültagjainak (akik a külső rajzi munkákat végezték) heterogén képzettsége alapján nem volt ugyan zökkenőmentes, de rendkívül sokszínű, gazdag gyűjteményt hozott létre. Ez a korai rajzanyag felhasználja a tusrajz technikáját, a rendkívül pontos felméréseknél, csak ritkán színezve illetve lavírozva, hogy az építészeti formák tökéletesen érvényesülhessenek (pl. Könyöki József) és ugyanakkor az akvarellfestészet jellemzőit pl. a színperspektívát és a formákat árnyalatokkal igyekszik visszaadni (pl. Myskovszky Viktor). A rajzok megjelenésére nagyon sokat adtak. A kalligrafikus feliratok, szépen elhelyezett ábrák, megkomponált lapok jellemzőek, általában még a műemléki felvételi lapok, az éin. törzsívek is szépírással készülnek.