Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Kaiser Anna: A közjó szolgálatában. A Műemlékek Országos Bizottsága és a főváros

Kaiser Anna A közjó szolgálatában. A Műemlékek Országos Bizottsága és a főváros Budának, Pestnek és Óbudának Budapest fővárossá való egyesítése (1873) nagyjából egybeesik a magyar műemlékvédelem önálló szervezetének kialakulásával (1872). Egyik sem történt előzmények nélkül. A városok egyesítésének gondolatát Széchenyi István már 1828-ban felvetette. A szabadságharc alatt egy rendelet kimondta az egyesítést, megvalósítására azonban csak később nyílt lehetőség. Az egyesítésről benyújtott törvényjavaslat tárgyalására az országgyűlésben 1872-ben került sor,

1 az egyesítés időpontjának 1873. november 27-ét, a főváros tisztikarának megválasztását szokták tekinteni. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának megalakulása az 1870. évi X. törvénycikkel történt.

2 Mivel jogkörébe tartoztak a szabályozási munkák, építési szabályzatok terén és építési ügyekben másodfokéi hatóság volt, műké>dése műemléki kérdésekre is több vonatkozásban kiterjedt. Műemléki kérdések persze voltak korábban is. A legkorábbi, kifejezetten műemlékvédelmi célú intézkedés éppen a főváros múltjához köthető: 1778-ban a mai Flórián tér területén római fürdő hypocaustumának maradványai kerültek elő, melyeknek feltárását és publikálását Schönwisner István, a pesti egyetem tanára végezte és fenntartásáról királyi rendelet intézkedett. A maradványok fölé védőépületet emeltek s annak fenntartása a következő évszázadokban is folyamatos volt.

3 A római városelőd építményeinek maradványai egyébként is jelenvalók voltak a városban, térképek és metszetek ábrázolták, érdekességként számontartották.

4 A római alapvetés a város szerkezetének alakulására is döntő befolyással bírt,"' ám a történeti városszerkezet védelmével az urbanisztika máig adéjsa maradt a városnak. A középkori emlékanyag tekintetében az első nagyjelentőségű esemény a margitszigeti domonkos templom romjainak az 1838-as nagy árvizet követő feltárása volt. Ezt is megőrzés követte, később József nádor, fia emlékére, késői historizáló kápolnát emeltetett a romok fölé, amit a romok egy későbbi helyreállításakor fognak elbontani. Voltak kezdeményezések a történeti emlékek fenntartása - vagy legalább megjelölése - érdekében is, hiszen „. ..a városi lakok tágítása, simítása, szépítése és újítása is annyira megy az utolsó időben, mint a szabad mezőkön a tagosítási változtatások. Ezen kor szerinti átidomításoknak itt is, ott is irgalmatlanul áldozattá estek és esnek legszebb régi emlékeink és emlékezetre méltó, történelmi nevezetességű helyeink is!" - írja Rómer Flóris,

6 aki fáradhatatlan védelmezője és népszerűsítője volt nemcsak az Óbudán gyakorta előkerülő római maradványoknak, hanem magának a történelmi városnak. A város történelmi múltjával egyre többen foglalkoztak. Arányi Lajos javaslata, majd alapítványa nyomán 1866-1868 között 20