Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

altiszt. A műemléki tanácsnak joga van a vezetőségnek utasításokat adni, illetve működését ellenőrizni, a vezetőség pedig legalább évente jelentést tesz a tanácsnak. A tanács elvi és jelentősebb éigyekben hivatott határozni.

131 A javaslatot a Közoktatásügyi Népbiztosság 1919. július 9-én elfogadta és ugyanezen dátummal kinevezte Éber Lászlót az Országos Műemléki Hivatal vezetőjévé, ügyvivő építészévé pedig dr. Lux Kálmánt. A Műemléki Tanács elnökévé dr. Petrovich Eleket, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, helyettes elnökké Lessner Manó építészt, a Tanácsköztársaság idejében kinevezett műegyetemi tanárt, a Művészeti és Múzeumi Direktórium tagját, a bizottság tagjaivá pedig dr. Pogány Kálmán művészettörténészt, dr. Antal Frigyes művészettörténészt, a Direktórium vezetőit, dr. Kenczler Hugót, a Direktórium Műtárgyakat Társadalmasító Bizottsága vezetőjét, dr. Wilde János művészettörténészt, a Direktórium tagját, dr. Meiler Simon művészettörténészt, a Tanácsköztársaság idején kinevezett egyetemi tanárt, Csányi Károly építészt, az Iparművészeti Múzeum osztályigazgatóját, dr. Hültl Dezső műegyetemi tanárt, Möller István műegyetemi tanárt és Schoen Arnoldot, a Pest-Budai Művészeti Almanach szerkesztőjét nevezték ki.

132 A fentiek alapján létrehozott Országos Műemléki Hivatal

133 a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-én bekövetkezett bukása folytán már nem kezdte meg működését. Miután az augusztus 7-én megalakult ideiglenes kormány közoktatásügyi minisztere augusztus 10-én rendeletben hatályon kívül helyezte a tanácskormány oktatási és művelődési rendelkezéseit, Forster Gyula jó köztisztviselőként visszatért hivatalába, ahová azonban az augusztus 27-én megalakult következő kormány minisztere Huszár Károly szeptember 24-én kiküldte miniszteri biztosként Kertész K. Róbert miniszteri tanácsost azzal a feladattal, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága visszaállítását készítse elő.

134 Forster ennek ellenére hivatalába maradt, és november 15-én még egy utolsó szomorú feladatot kapott a minisztérium államtitkárától, aki megküldte neki a trianoni békeszerződés tervezetének a hivatalos iratok, okmányok, régészeti-, tudományos-, művészeti tárgyak és bibliográfiai anyagok tekintetében megállapított határozmányait, a műemlékek és történelmi emlékek védelme szempontjából való véleményezésre.

135 Nem lehet megindulás nélkéd kézbevenni azt a többoldalas aktát, melyben Éber jól ismert kézírásával, és a régi szokás szerint, Forster saját kezű belejavításaival közösen megszerkesztett válaszban egy történelmi korszak és két hűséges munkatárs pályafutásának végével szembesédünk. A válasz lényege az alábbi idézett szövegrészben összpontosul: „Most tehát, midőn a leváló országrészekkel együtt idegen államok impériuma és gondozása alá kerülnek a szóban lévő emlékek is, amelyek fenntartására a magyar állam gyakran erejét meghaladód áldozatokat hozott és amelyeket a magyarság évezredes kultéirája beszédes emlékeinek fog mindenkor tekinteni, a békehatározmányokra adandó válaszba felveendőnek véljük ama kívánságot is, hogy a leváló területeken levő műemlékek méltó és szakszerű fenntartása intézményesen biztosíttassék és hogy ne legyenek azokon oly önkényes változtatások eszközölhetők, amelyek azok eredeti jellegének megmásítását célozzák. Helyesnek és megokoltnak véljük továbbá ez alkalommal a leváló területeken levő ama műemlékek jegyzékét bemutatni, amelyek helyreállítását, illetőleg fenntartását a magyar állami jelentékeny költséggel foganatosította vagy ahhoz nagyobb mértékben hozzájárult. ... A fenti adatokat abban a reményben vagyok bátor a Magas Minisztérium elé terjesz-