Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

solatát egyidejűleg megküldte báró Forster Gyulának, a rövid kísérőlevelet ezzel zárva: „Engedje meg, hogy ez alkalomból Báró Úrnak a Bizottság vezetésében hosszéi évekre kiterjedő, nagy odaadással és áldozatkészséggel kifejtett működéséért igaz köszönetemet és elismerésemet nyilváníthassam."

128 Forster Gyula a miniszter levelére hosszéi, meghatott hangvételű és megható levélben válaszolt, amelyből még egyszer kirajzolódik egyéniségének formátuma. Visszatekintve közel fél évszázados munkásságára a műemlékvédelem terén és felhíva a miniszter figyelmét legfontosabb publikációira, amelyek „azok részére, kik ezen ügyekkel foglalkozni fognak, talán felvilágosításul, tájékozásul és bizonyos mérvig támpontokul is szolgálhatnak" háláját fejezi ki azért, hogy a műemlékek fokozott védelme érdekében kíván intézkedni. „Ha valaki, én vehetem ezt hálával - írja - mert ismerem a nehézségeket." Ezek után hat pontba foglalja össze az addigi idők főbb problémáit, melyek a magántulajdon korlátozásának határai, ajavadalom hiánya, a törvény alkalmazhatóságának ellentmondásai, a megfelelően képzett építészek hiánya, végül a világszerte elterjedt historizáló, purista tendenciák hatásai, és az ingó műemlékek védelmének megoldatlansága. Végül háláját fejezve ki a miniszter köszönő soraiért, kijelenti, hogy magánemberként továbbra is működni fog a műemlékek ügyéért.

129 Az egyidejűleg megbízott Éber László első intézkedéseinek egyikeként március 11-ére é)ssz.ehívta az egy évvel azelőtt, 1918. március 8-án a fenntartandó műemlékek jegyzéke ügyében létrehozott albizottságot, amely ajegyzék mellett foglalkozott a műemléki törvény módosításának kérdéseivel is, de ennek már nem volt érdemi folytatása.

130 Időközben 1919. március 21-én kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot és megalakult a Forradalmi Kormányzótanács, melyen belül közoktatásügyi népbiztosnak először Kunfi Zsigmondot bízták meg, helyetteséül pedig dr. Lukács Györgyöt. Április 3-án átalakították a Forradalmi Kormányzótanácsot, megszüntették a népbiztos-helyettesi tisztséget, és közoktatásügyi népbiztosokká Kunfi Zsigmondot, Lukács Györgyöt, Szabados Sándort és Szamuely Tibort bízták meg. A művészeti és méizeumi ügyek Lukács György irányítása alá tartoztak, aki mellett helyetteseként a művészeti és méizeumi ügyek politikai megbízottja látta el a feladatot, kezdetben Pogány Kálmán, majd április 23-tól Antal Frigyes személyében, akik a Népbiztosság keretében működő Művészeti és Méizeumi Direktórium vezetői voltak. 1919. március 23-án kelt levelében Éber László jelentette a közoktatási népbiztosnak, Kunfi Zsigmondnak, hogy a tőle még mint közoktatásügyi minisztertől február 28-án kapott megbízás alapján a Műemlékek Országos Bizottsága vezetését átvette, és javaslatot készít annak újjászervezésére. A javaslat kidolgozásához. mint az annak bevezetőjéből kitűnik - már az. április 3-án átalakított népbiztosság keretében Lukács György irányítása alá helyezett Művészeti és Múzeumi Direktórium vezetője és politikai megbízottja Pogány Kálmán, majd április 23-tól Antal Frigyes adták rövid éiton a felszólítást, valamint valószínűleg az irányelveket is, különösen a kinevezendő személyekre nézve. Az 1919. június 18-án kelt javaslat értelmében a február 28-án feloszlatott Műemlékek Országos Bizottsága helyett egy Országos Műemléki Hivatal állítandó fel a ké)zoktatási népbiztosság felügyelete alatt, amely a vezetőségből és egy a vezetőség mellé rendelt műemléki tanácsból áll. A vezetőség a hivatal vezetőjéből és az ügyvivő építészből áll, a műemléki tanács pedig elnökből, helyettes elnökből és 9 tagból, akiket a népbiztos 3 évre nevez ki. A hivatal segédszemélyzete a titkár, az építész, a műszaki segéd és a kezelő