Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

dr. Végh Gyula voltak.

123

A sokszorosító vállalat a véglegesítésre váró változatból a példányokat csak szeptemberre készítette el, így Éber csak 1918. szeptember 14-én tudta azokat szétküldeni, kérve a következő albizottsági édesre álláspontjuk kialakítását. Ez. a változat-az. időközben beérkezett kiegészítőjavaslatok beépítésével-már 703 tételt tartalmazott.

124 Mivel még abban a hónapban lemondott a kormány és októberben győzött az őszirózsás forradalom, az ezután következő események nem tették lehetővé a folytatást. Érdekes itt közbeiktatni, hogy ajegyzék tervezetével egyidejűleg, 1916. április 25-i keltezéssel Éber László egy másik tervezetet is benyújtott Forster Gyulának, amelyben személyes javaslatát terjesztette elő a műemlékek leltározásának megindítására és annak módszerére nézve. Előterjesztésében röviden áttekinti a fontosabb külföldi tapasztalatokat a Dehio kézikönyvektől az osztrák topográfiáig, amelyek alapján azt a kéVvetkeztetést vonja le, hogy a nálunk kezdetleges állapotban lévő feltételek miatt leginkább a bajor vagy a vesztfáliai leltárak kiadványai szolgálhatnának követendő például. „Rövid, preagnáns leírások, megjelölések teljesen megfelelnek a célnak, ha kellő képanyag (műszaki rajzok és fényképek) szolgálják a szemlélet igényeit. Esztétikai fejtegetések föltétlenül mellőzendők, de nagyobb jelentőségű emlékeknél az azok történetére vonatkozó adatok közlendők és az egyes részeket történeti és művészettörténeti bevezetés nyithatná meg." Ez a javaslat - amely egyébként máig is időszerű gondolatokat tartalmaz - lényege. A továbbiakban a kötetek területi rendszerére és a munka megszervezésére vonatkozó elképzeléseket fogalmaz, meg, amelyek szerint három-négy mintakötettel kellene kezdeni, „úgy, hogy mihelyt a normális viszonyok helyreállta azt lehetővé teszi, néhány kötet azonnal napvilágot láthatna".

12

"

1 1918. november 16-án a Magyar Nemzeti Tanács néphatározata értelmében Magyarország független és önálló népköztársaság, az államhatalmat pedig egyelőre továbbra is a Károlyi Mihály vezette népkormány gyakorolja. A népkormány közoktatásügyi minisztere, a december 22-én lemondott Lovászy Márton utódaként kinevezett Kunfi Zsigmond 1919. február 28-án Kernstok Károly festőművészt nevezi ki a képzőművészeti ügyek kormánybiztosává. Kernstok Károly 1919. február 28-án javaslatot tesz a miniszternek a Műemlékek Országos Bizottsága feloszlatására, mellékelve az erre vonatkozó leirat tervezetét, és megjegyezve, hogy „valamint köszönetet kell nyilvánítani báró Forster Gyulának az eddigi elnöknek".

126 A tervezet szerinti 1919. február 28-án kelt miniszteri leirat bevezetésében kijelenti, hogy: „A népkormány nemcsak a jelen eseményeit, termékeit értékeli, hanem meg akarja becsülni a múltnak azon emlékeit is, melyek művészeti tulajdonságaiknál vagy történeti vonatkozásuknál fogva arra érdemesek. Csak éigy biztosíthatja az ország művelődésének fejlődését, ha nem vágja el a múltba vezető szálakat. Minél mélyebbre nyúlnak a gyökerek, annál biztosabban áll a jelen fája, annál több reménységünk lehet a jövő gyümölcseire. A műemlékek gondozása, fentartása tehát nem hiányozhatik a népkormány programjából sem, sőt azzal a tisztelettel óhajt feléjük nyúlni, melyet régebben nem egyszer elmulasztottak." Ezután közli, hogy elhatározta a Műemlékek Országos Bizottsága szervezetének megújítását, ezért az összes tagok korábbi kinevezésének hatályát február végével megszünteti, és átmenetileg az ügyek további vezetésével dr. Éber László addigi előadót bízza meg. A levél végén a bizottság addigi elnökének, előadójának és összes többi tagjainak érdemes munkásságukért őszinte köszönetét nyilvánítja.

127 A leirat má-