Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)
védelem szervezetét. A kongresszusokról Éber nem késlekedett beszámolni a hazai szakmai közönségnek is, így Magyarországon már a század elején ismertté váltak Paul Clemen, Cornelius Gurlitt, Heinrich Swoboda és Georg Dehio nézetei. 101 A szakirodalomban kezd mind több komoly cikk megjelenni a műemlékvédelemmel kapcsolatos elvi kérdésekről, és az Archaeologiai Értesítő mellett több új folyóirat is közöl ilyen tárgyú írásokat, mint a Művészet, a Magyar Iparművészet, az Egyházművészeti Lap, a Népművelés, a Magyar Mérnök és Építész. Egylet Közlönye, a Méizeumi és Könyvtári Értesítő stb. néha érdekes vitákat is elindítva. 102 Mindez nem teljesen független a Műemlékek Országos Bizottsága tagjainak 1904ben történt kiszélesítésétől, ami mint művelődéspolitikai gesztus végülis a műemlékvédelemnek a kulturális és különösen a művészeti élet érdeklődési körébe való intenzívebb bekapcsolódását segítette elő. Ami mármost az operatív műemlékvédelmi feladatokat: a helyreállításokat és a hatősági jellegű beavatkozásokat illeti, az az alig több, mint egy évtized, ami Forster 1902 évi átfogó visszatekintő beszámolója é»ta az első világháborúig eltelt, egy dinamikusan fejlődő tendenciát mutat. Míg az. 1872-től eltelt három évtizedben mintegy negyven műemlék-helyreállításról számolt be, addig az 1903 és 1913 közötti időszakban egy évtized alatt történt hozzávetőleg ugyanennyi jelentős munka, nem számítva a kisebb javításokat. 103 Ami döntő változás, hogy nincsenek többé kiemelkedő, hatalmas összeget felemésztő újjáépítések, de annál több reális léptékű, érdemi helyreállítás. Bár erről az időszakról nem rendelkezünk olyan pontos pénzügyi beszámolóval, mint az. előző évtizedekről, de úgy látszik, hogy azok a források, amelyeket a millennium előtt Forsternek még minisztériumi beosztásában sikerült mobilizálni, így elsősorban a vallásalap, részben azután is megmaradtak és azok ésszerű és arányos elosztásával lényegesen té)bb műemlékre jutott pénz. Különösen figyelemre méltó a helyreállítások középkor- és templomcentrikus tendenciájának megváltozása. 19()3-té)l kezdve egymás után szerepelnek a munkák között a bártfai városháza, a besztercebányai Mátyás-ház, az eperjesi Rákóczi-ház, a lékai vár, a diósgyőri várrom, a tordai fejedelmi palota, a sztrecsnói várrom, a szentbenedeki Kornis várkastély, a brassen Takács bástya, a Selmecbányái Óvár, emellett újra folytatódik a vajdahunyadi vár, valamint a zólyomi vár helyreállítása. A világi építészet emlékeinek előtérbe kerülésével egyidejűleg a templomhelyreállítások sorában is mind több újkori műemlék szerepel a középkoriak mellett. A középkori templomok és egyházi épületek közéd a kassai Szt. Mihály kápolna, a kolozsvári ferences rendház, a börzsönyi Szt. István templom, a gyulafehérvári székesegyház, a győri székesegyház, a kolozsvári Farkas utcai templom az őraljaboldogfalvai templom, a brassói fekete templom, a csütörtökhelyi kápolna vízszigetelése, a kerci cisztercita templom, Csíkrákos, Egregy, Almakerék temlomai a jelentősebb feladatai ennek az évtizednek. Ezek mellett ugyanakkor most már olyan barokk kori templomok is programba kerülnek, mint a nyitrai székesegyház, a tatai plébániatemplom, a kassai premontrei templom, a nagykárolyi gör.kel. templom, a székesfehérvári Szemináriumi templom Maulbertsch freskói, a szigetvári templom Dorffmeister freskói, a kecskeméti ref. nagytemplom földrengés okozta kárainak kijavítása, és az esztergomi székesegyház kupolamegerősítése. Ez a vázlatos kép is világosan mutatja, hogy a század elejével Forster vezetése alatt éij irányzat kezdődött a műemlékvédelmi politikában és a 19. század egysíkú, műemlékszemléletét egy mindinkább táguló modern szemlélet váltja fel.
