Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

A Magyarország Műemlékei címen megindított kiadványsorozat egyik célja volt a szakterület és a tágabb közvélemény rendszeres és pontos tájékoztatása a hivatalos műemlékvédelem munkájáról és eredményeiről." A Forsterre jellemző rendszerességgel és pontossággal megszerkesztett éves beszámolók első közleménye olyan történeti áttekintését adta a magyar műemlékvédelem előzményeinek 1867től 1902-ig, amely máig hézagpótló forrása ennek a témának. A továbbiak ennek szerves folytatásaként voltaképpen a Henszlmann által az Archaeologiai Értesítőben közölt évesjelentések hagyományát követik éij léptékben és szerkezetben 1913ig, amikor valószínűleg a minisztérium által ismételten kiadott takarékossági intézkedések miatt a sorozat abbamaradt. Ez annál nagyobb veszteség volt, mert a kötetek a hivatalos beszámolók mellett színvonalas tudományos tanulmányok igényes formában való publikálásával is szolgálták a tudományt és a műemlékek ügyének a tágabb kulturális szférába való bekapcsolását. A tudományos alapvetésnek másik nemzetközileg is kiemelkedő eredménye volt Forster máig hézagpé>tló kézikönyvének megjelenése a műemlékek védelméről a magyar és külföldi törvényhozásban. Ez a hatalmas munka európai történetét nyújtja a műemlékek és műtárgyak szervezett védelmére vonatkozó törekvések fejlődésének, sőt kitekint a természetvédelem felé is, ezen keresztül egész az Egyesült Államokig. Túl azon, amit ez a műemlékvédelmi gondolat térben és időben való megismerésének elmélyítéséveljelentett, egyben kitért a műemlékrestaurálás elvi kérdéseinek korszerű elveire is, Viollet-le-Duc-től Riegl-ig áttekintve azok fejlődését, és elsőként ismertetve részletesen magyar nyelven Riegl alapvető műemlék-elméleti tanulmányát. A magyarországi műemlék-helyreállítások elvére vonatkozó és azóta többször is idézett tömör állásfoglalása, mely szerint: „Nem az a feladat, hogy az építész az ő tehetségét, az ő phantasiáját a műemlékek átalakítása, megújítása körül ragyogtassa, hanem az, hogy a műemlékek styljének alapos ismeretében az eredeti építész szellemi művét a legnagyobb tiszteletben tartva, szeretettel és minden kitelhető gonddal iparkodjék a műemléket eredeti állapotában megvédeni s fentartani."

100 A kiadványokból több száz példányt küldtek szét hivatalból a különböző szakmai intézményeknek és szakembereknek, hogy azok a legfontosabb helyekre eljussanak. A gyűjtemények fejlesztése terén a már korábban is folyt felmérések és fényképfelvételek készíttetése mellett megkezdték a magyarországi középkori falfestményanyagról akvarell másolatok készíttetését, amit a század elejétől évenként folytatólag Gróh István, Huszka József, Tary Lajos, Veress Zoltán és Kern Péter festőművészek végeztek, és aminek eredményeként 650 db freskómásolat gyűlt össze, melyek ma már pótolhatatlan forrásértékű dokumentumai a magyarországi középkori falfestészet emlékeinek. Felvették a kapcsolatot a bécsi katonai műszaki levéltárral és a karlsruhei levéltárral, amelyektől közel száz magyar várnak rajzairól szereztek másolatokat a gyűjtemények számára. Értékes anyagokat vásároltak meg a bizottság elhunyt nagyjainak hagyatékából, így került a gyűjtemények birtokába Rómer Flóris úti jegyzőkönyveinek teljes sorozata, valamint Czobor Béla könyvtárának egy része. Forsternek külön gondja volt rá, hogy az ő személyes munkájának folytatásaként a bizottság továbbra is kapcsolatot tartson az európai műemlékvédelem fontosabb szervezeteivel és figyelemmel kísérje a műemlékügy nemzetközi fejlődését. így minden évben résztvettek a különböző osztrák, német, angol, olasz kongresszusokon, ahol főleg Éber, valamint Möller, Pasteiner, Aigner képviselték a magyar műemlék-