Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

ter Gyula által szerkesztett Magyarország Műemlékei című sorozat második köteteként 1905-ben kiadott hatalmas és hézagpótló művet Gerecze Péter, akkor már a Műemlékek Országos Bizottsága tagja készítette.

86 A műemlékek jegyzékéhez kapcsolódóan ugyanennek a kiadványnak első kötetében jelent meg ugyancsak Gerecze munkájaként külön „Magyarország régi falképeinekjegyzéke és irodalma" amelyet egyrészt Rómer Flóris: Régi falképek Magyarországon című műve felhasználásával, másrészt Gróh István és Huszka József leírásai alapján állított össze, kiegészítve számos egyéb forrásból származó adattal.

87 Végül a munka harmadik részeként ugyanebben a kötetben kapott helyet „A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke" amely tartalmazza 1847ig visszamenőleg a Műemlékek Országos Bizottsága gyűjteményén kívül az Akadémia Archaeologiai Bizottsága birtokában lévő rajzokat is, továbbá a század végén készült freskómásolatokat, végül az akkor még külön nem választott fényképanyag jegyzékét.

88 Mindhárom jegyzék azonos topográfiai rendszerben és szerkesztésben, rendkívül pontos bibliográfiai és forrásmeghatározásokkal, a rajzoknál technikával és méretaránnyal, a fényképeknél a készítés adataival és méretekkel, az intézményes magyar műemlékvédelem történetében először és ma már megismételhetetlenül adta közre a történelmi Magyarország műemléki értékeinek a századfordulóig ismert anyagát a rájuk vonatkozó forrásokkal és dokumentatív anyagokkal együtt. Ez a Forster Gyula kezdeményezésére és szerkesztésében, Gerecze Péter négy éves munkájával létrehozott hatalmas forráskiadvány történelmi jelentőségű mérföldkő a magyar műemlékek számbavételének és leltározásának történetében. Az 1872ben Pauler Tivadar által elrendelt és Fridrich István által három hét alatt összeállított „Ideiglenes jegyzék" 853 emléket tartalmazott. Az azóta el telt közel három évtized alatt csupán Henszlmann 1876 évi 264 ókeresztény és román emléket felsoroló jegyzéke, valamint az ugyancsak általa 1885-1888 között publikált: Honi műemlékeink hivatalos osztályozása címmel 570 emléke jelent meg. Gerecze mintegy 4000 emléket tartalmazó jegyzéke végre olyan adattárat adott a műemlékvédelem kezébe, amely amint Forster Gyula előszavában írja egyrészt hozzávetőleges áttekintést adott a műemléki értékek egészéről, ezáltal alapul szolgált a részletes topográfiai feldolgozás munkájához, végül pedig mind a hatóságok, mind a tulajdonosok számára tájékoztatást adott a védendő emlékekről. Ahogy Éber László írta Gerecze nekrológjában: „Széleskörű anyaggyűjtését, a mely valc>ban maradandó értékű, a művészeti emlékeinkre vonatkozó irodalom összegyűjtése egéltsz. 226. Divald Kornél: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajtsroma. OMvH Könyvtár