Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

szítette ki... Mindezek a lajstromok ma munkálkodásunk nélkülözhetetlen segédeszközei."

89 A Műemlékek Országos Bizottsága szabályzatában megfogalmazott fő feladatok közül tehát a műemlékek felvétele és összeírása terén a századfordulón Forster szervező munkája nyomán megindult új lendületnek legnagyobb és hosszú távra szóló eredménye, nyugodtan mondhatjuk, a Gerecze-féle jegyzékek elkészítése és kiadása volt. A műemlékeknek ezzel egyidejűleg megindított topográfiai rendszerben való leírása amelynek első eredménye Divald Kornél felsőmagyarországi vármegyék anyagát tartalmazó anyaga, egyrészt kéziratban maradt, másrészt nem volt folytatása.

90 Ami a bizottság második fő feladatát: a műemlékek fenntartására és helyreállítására vonatkozó tevékenységet illet, e téren egyrészt folytatódtak a már a hetvenes években megkezdett reprezentatív helyreállítások, másrészt a közelgő millennium kétségtelenül bizonyos fellendülést eredményezett, még ha ez nem is volt arányban az ország összes értékeinek mennyiségével és jelentőségével. A kor megismeréséhez és megértéséhez érdekes röviden áttekinteni, hogy a nyolcvanas évek elejétől a századfordulóig mit, miből és hogyan állítottak helyre. Amint azt a hetvenes évek áttekintése során megállapíthattunk, a helyreállítások elsősorban a középkor emlékeire, és azon beléd is a templomokra irányultak. Ez a tendencia a továbbiakban is megmaradt, sőt, a hetvenes években még megkezdett néhány vár munkái is leálltak és a nyolcvanas évektől már csak templom helyreállítások folynak. Ennek magyarázata változatlanul egyrészt a már előzőkben említett szemléletben keresendő, amely történelmünk fénykorának a középkort tekintve, ennek emlékeiben látta ezeréves médtunk és kultúránk szimbólumait, másrészt - ettől nem függetlened - a műemlékvédelemre fordítható állami pénzalapoknak olyan irányéi alakítását, amely az egyházi műemlékek számára a szűkös műemlékvédelmi költségvetés mellett lényegesen nagyobb kereteket nyújtó Vallásalap és külön egyházi műemléki alap forrásaiból abszoléit preferenciát biztosított. Végül, de nem utolsósorban a közelgő millennium is különböző egyéb egyházi, városi és kegyéiri, illetve tulajdonosi kezdeményezések és hozzájárulások megmozgatójaként hatott, amelyek az egy bajmóci vár kivételével ugyancsak mind templomokra irányultak. A műemlékek ideiglenes bizottságának felállítása és a század vége közötti három évtizedben a középkori templomok során kívül csupán négy várral foglalkoztak valamilyen mértékben, ezek a hetvenes években megkezdett, de befejezetlenül maradt visegrádi és vajdahunyadi várak, a nyolcvanas évek végén állami kézbe került zólyomi vár, amelyet megyei hivatalok céljára tataroztak, végül a bajmóci várkastély, amelyet gróf Pálffy János építtetett újjá Pierrefonds-al vetekedő romantikus rezidenciává. Ha a kérdés anyagi hátterét nézzéik, a Forster Gyula által 1905-ben ké>zz.étett adatok szerint 1873 és 1901 között összesen kereken 8 000 000 Ft-ot fordítottak államilag kezdeményezett, illetve támogatott helyreállításokra.

91 Ebből 550 000 Ft a Közoktatásügyi Minisztérium költségvetésében műemlékvédelemre biztosított keret, amelyben a bizottság működési kédtségei is benne vannak, 370 000 Ft a Pénzügyminisztérium által Vajdahunyadra összesen fordított pénz, ami tehát az állami költségvetésre esett, az szűken egymillió Ft. Az ehhez járulé) egyéb források összesen hétmillió Ft-jából 800 000 Ft volt a Vallásalap, 1 700 000 Ft az. egyházi műemléki