Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

elnökként működő Forster Gyula volt. Fiatalon, ötvenkét éves korában halt meg 1904-ben, két évvel Zichy Jenő előtt.

65 Az elnöki tisztet gróf Zichy Jenő 1906-ig töltötte be, amikor már súlyos betegen lemondott, majd ugyanezen év végén elhunyt. Utódául 1906. február 15én Lukács György (1905-1906-ban) közoktatásügyi miniszter báró Forster Gyulát (1846-1932) nevezte ki, aki addig a másodelnöki feladatot látta el.

66 Gróf Zichy Jenő majdnem három évtizedes elnöksége után báró Forster Gyula személyében a Műemlékek Országos Bizottsága történetének Henszlmann után legjelentősebb személyisége került az elnöki székbe.

67 Jogi doktorátusának megszerzése után Párizsban tanult tovább, majd hazatérve 1872-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdte pályafutását. A művészetek, a történelem és a műemlékek védelme iránti érdeklődése alapján a képzőművészetek, alapítványok és műemlékek ügyosztályára került, amelynek keretében aktívan résztvett az 1881. évi törvény és a Műemlékek Országos Bizottsága létrehozásának előkészítő munkáiban. 1883-ban Hegedűs Candid helyébe lépve, nem kevesebb aktivitással és hozzáértéssel vett részt az intézményes műemlékvédelem továbbfejlesztésének minisztériumi irányításában, melynek során nem csak európai látókörű jogi tudásával, hanem a műemlékvédelem nemzetközi elvei terén való tájékozottsággal is már a nyolcvanas évektől a modern felfogás irányában igyekezett a folyamatban lévő helyreállításokat befolyásolni, a kor historizáló tendenciáival szemben. Az 1881. évi műemlékvédelmi törvény hiányosságait jól ismerve, már másodelnökként többször is felhívta a miniszter figyelmét annak ellentmondásaira és buktatóira. Bátor és határozott hangú felterjesztéseiből, valamint publikációkban megjelent írásaiból az ügyeket részleteiben jól ismerő, a műemlékvédelem ügye felett széles távlatú áttekintéssel rendelkező, nagy formátumú vezetc) egyéniség arculata rajzolódik ki. A magyarországi műemlékvédelem helyzetét és feladatait saját tanulmányaira épülő történeti összefüggésekbe és nemzetközi viszonylatokba illesztve látta, és igyekezett korának lehetőségei és korlátai között fejlődését előmozdítani. A Műemlékek Országos Bizottsága elnökeként a szakmai közélet széles körébe bekapcsolódott, mint a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsi tagja, a képzőművészetek, a régészet, a közgyűjtemények és az építészet legfontosabb szervezeteinek tagja vagy tisztségviselője. Sokoldalú irodalmi munkássága a történelem, művészet- és építészettörténet legkülönbözőbb területeire kiterjedt. A műemlékvédelem szempontjából legfontosabb művei a műemlékvédelem törvényhozási kereteinek hazai és nemzetközi fejlődését összefoglaló haForster Gyula ( 1846-1932 ). 1910 körül. A. Liebert felvétele. Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.