Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

talmas munkája, a magyarországi műemlékvédelem történetének összefoglalása a kiegyezéstől a századfordulóig, a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységének történeti áttekintése a műemlékek védelme terén, főképpen pedig a Magyarország Műemlékei címen még helyettes elnökként kezdeményezett kiadványsorozat, mely a Műemlékek Országos Bizottsága közleményeiként 1905-től 1915-ig négy kötetben adott számot a bizottság működéséről és különböző eredményeiről. Forster Gyula már Zichy Jenő életében nem csak alkalmilag látta el az elnöki feladatok érdemi részét, és Henszlmann 1888-ban bekövetkezett halála után lényegében az ő szellemi irányító szerepét is átvette. Végleges kinevezésével a Műemlékek Országos Bizottsága olyan elnököt kapott, aki ezt a tisztséget nem csak politikai funkcióként töltötte be, hanem a közigazgatási és szervezési, valamint a szellemi irányítás koncepcionális feladatait egy kézbe tudta venni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, elnökként is világosan látta, amit már korábban, minisztériumi funkciójában is felismert, hogy az 1881 évi törvény által létrehozott helyzet sem adott hatékony eszközöket a műemlékvédelem céljainak megvalósításához. Amint kinevezése évében megjelent könyvének előszavában megfogalmazta: „a törvény hatálya alatt mi sem történt, mit törvény nélkül is ne lehetett volna elérni". Mégis az így adott kényszerhelyzetben is igyekezett helytállni és megtenni, ami tehető. Amikor 1919-ben a Népkormány feloszlatta a Műemlékek Országos Bizottságát, Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter külön levélben fejezte ki köszönetét báró Forster Gyulának „a bizottság vezetésében hosszéi évekre kiterjedő, nagy odaadással és áldozatkészséggel kifejtett működéséért".

68 A 73 éves korában felmentett elnök nagyvonaléi gesztussal a miniszterhez intézett válaszlevelében maga fogalmazta meg az elmúlt negyven év kritikáját, a műemlékvédelem szervezeti és jogszabályi kereteinek hiányosságait, melyeknek általa régóta hiányolt megreformálásában már nem vehetett részt.

69 A Tanácsköztársaság bukása után 1921-ben még jelképesen visszahelyezték az elnöki székbe, majd egy év múlva 1922-ben lemondott és nyugalomba vonult. A húszas években még tudományos publikációkat írt, 1928-ban jelent meg: A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme című tanulmánya, 1931-ben halt meg 86 éves korában. Forster Gyula elnökké való kinevezésével közel egyidejűleg a legjelentősebb személyi változás a Czobor Béla halálával ismét megüresedett előadói tisztség betöltése volt. Éber László (1871-1935) személyében egy olyan nagytudású és kultúrájú egyéniség került Henszlmann örökébe, aki művészettörténészként a századforduló nagy szellemeinek környezetében nevelkedett és már korán megismerkedve a modern műemlékvédelem első tudományos igényű megközelítői, Riegl, Dehio, Dvorak, Gurlitt munkáival, ezek tanításaival felvértezve és lelkesítve állt a műemlékvédelem szolgálatába a Műemlékek Országos Bizottsága előadójaként. Tanulmányait itthon Pasteiner Gyulánál, majd Lipcsében Schmarsownál végezte és fiatalon egyetemi magántanárként a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte munkásságát. Onnan helyezték át Czobor Béla halála után 1904-ben a műemlékek országos bizottságához az előadói teendők helyettesként való ellátására, majd 1906-ban, fél évvel Forster Gyula hivatalba lépését követően Apponyi Albert miniszter véglegesen kinevezte előadónak.

70 Forster Gyula és Éber László személyében, a század első éveiben egyidejűleg két olyan ember került a magyar műemlékvédelem élére, akiket életkorukat te-