Judit Tamás: Verwandte typen im schweizerischen und Ungarischen kachelfundmaterial in der zweiten hälfte des 15. jahrhunderts (Művészettörténet - műemlékvédelem 8. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,1995)

Összefoglalás, értékelés

schaffhauseni, a Zürich-lindenhofi szalagdíszes medalionos csoport, valamint a Zürich - Fraumünster és a Frenkendorf (BL) - Neu-Schauenburg lelőhelyeken talált csempepárok. A kályhacsempék általunk vizsgált két nagy csoportja mindkét régióban megtalálható, ám a lovagalakos kör nagyobb súllyal inkább a keletiben, míg a medalionos csempék elsősorban a nyugatiban; a rozetta pedig a régióhatárokon túlnyúló, általánosan elterjedt típusnak tekintendő. A régiók, ill. csempecsoportok között természetesen léteznek mind területi (Pozsony, Morvaország), mind tematikai átfedések, ill. keveredések (pl. Untervaz, GR), ám a tematikai különbségek (a csak az egyik vagy másik régióban fellelhető díszítőelemek) és főleg az egyazon régión belül létrejövő kapcsolatrendszer struktúrájának lényegi eltérése a délnémet területeken, ill. a középkori Magyarországon végbemenő önálló fejlődésről tanúskodik. Míg ugyanis utóbbiban a csempék - eredeti termékként, másolatként vagy utánzatként - egy központi (jelesül a lovagalakos) műhelyre vezethetők vissza, addig a felső-rajnai műhelyek valamennyien saját negatívokkal készítették lényegében azonos mintakincsű és minőségű termékeiket. A motívumkincs homogenitásának társadalomtörténeti hátterét is sikerült feltárnunk: az 1435-ben Henman Offenburg védnöksége alatt létrehozott, a Bodeni-tó és a Felső-Rajna menti városok fazekasait Ravensburgtól Straßburgig tömörítő felső-rajnai fazekasszövetségben (Hafnerbund) látjuk azt az intézményi keretet, amelyben a műhelyek közti kapcsolatok kibontakozhattak, és a minták átvételére, cseréjére a bemutatott mértékben sor kerülhetett. Miközben a 15. század 2. felének felső-rajnai kályhássága a gyártót és a fogyasztót tekintve egyaránt egy „urbanizálódott" kézműipari ág képét mutatja, addig a korabeli Magyarország itt feldolgozott csempeleletei egy szűkebb és hierarchizált fogyasztói réteget vetítenek elénk. Amióta a kályhacsempekutatás felfedezte e közös motívumokat, mindig azok eredetének kérdése került érdeklődésének homlokterébe. A korábbi meghatározási kísérletek szinte mindegyikét az a törekvés uralta, hogy kimutassa valamelyik régió elsőbbségét - technológiai és kronológiai értelemben egyaránt - a másikkal szemben. így Holl Imre a fát őrző oroszlánok és a lovagfigura délnémet műhelyek általi átvételét vélte felfedezni, míg az ottani kutatás ugyanezen motívumokat „őshonosnak" tartotta a Felső-Rajna mentén. Minthogy a medalionos csempék helybeli készítéséről Svájcban több műhelylelet is tanúskodik, sőt mestereik azonosítására is történt kísérlet, Holl Imre úgy vélte, a hasonló budai csempék - de legalább a negatívjaik - is egy svájci műhely termékei kell hogy legyenek. Az egyes csempetípusok eredetének és a műhelyek közti kapcsolatoknak a feltárására irányuló törekvés kronológiai problémákat is felvetett, ill. érintett. A lovagalakos kályha műhelyének abszolút időrendjét illetően eddig két egymással szembenálló elképzelés merült fel (1450-es évek, ill. 1470-1500). A vele rokon svájci csempék megfelelő támpontok hiányában általában nehezen datálhatok - a ravensburgi kályha (15. század közepe) és a rozettásak kivételével, ez utóbbiak ugyanis - a medaliondíszesekkel együtt - egy egységes kronológiai horizontot (1450-1470) képeznek. A budai medalionos csempéket Holl Imre 1469-73/85 közé keltezte. Az eddigi álláspontok ismertetése után leszögezhető és leszögezendő, hogy hozzájuk képest mennyiben hoztak újat a jelen tanulmány tárgyául szolgáló kutatások. Legfontosabb megállapításunk, hogy az összehasonlítás során egyetlen olyan csempepárt sem találtunk, amelynek tagjait az egyik, ül. a másik régióban ugyanazzal a negatívval préselték volna, vagy amelyeket egymásról másoltak volna. Ez a két régió közti különbségekre vonatkozó egyéb megfigyelésekkel együtt bizonyossá tette, hogy mindkét szóban forgó nagy földrajzi területen tipológiai és technológiai értelemben lényegé-