Judit Tamás: Verwandte typen im schweizerischen und Ungarischen kachelfundmaterial in der zweiten hälfte des 15. jahrhunderts (Művészettörténet - műemlékvédelem 8. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,1995)

Összefoglalás, értékelés

délnémet területekről, onnan is csak csekély példányszámban, ismert. Előbbi 3 változata részben eltérő pozitívelemek kombinációja révén keletkezett, s az sem zárható ki, hogy B variáns patricáját A-éról másolták. A Háromkirályokat ábrázoló csempecsoport 1. (király ládikával; 137-138. kép) és 2. típuséból (király ládikával és majommal; 139-140. kép) egyaránt 2-2 változatot tudtunk megnyugtatóan elkülöníteni, de míg az első típus esetében a kompozíció lényegi egyezése azonos pozitív, a második esetében ugyanannak különbségei csak azonos előkép használatára engednek következtetni. Helybeli gyártásukról a zürichi Rennwegtor félkész terméke tanúskodik (159/a. kép). A 3. típus (király osztenzóriummal; 141. kép) egyetlen tipológiai variánsban, s valamennyi kizárólag a délnémet régióban fordul elő. Mind a solymász, mind a Háromkirályok lovasfigurái közeli tipológiai rokonságban állnak a tornázó lovagokkal. A balra vágtató típus A (143. kép), B (144. kép) és C (145. kép) változatának pozitívja minden részletében azonos kellett legyen, a D variáns (146. kép) esetében már csak a lovasfigura maga rendelkezik bizonyíthatóan velük azonos gyökerekkel. A jobbra tartó típus (147-157, 159/b-c. kép) nem egyszerűen előbbi tükörképe. A délnémet régióban mindkettő elég nagy területen (egészen Elzászig), de viszonylag kis példányszámban terjedt el, Magyarországra viszont csak a jobbra tartó lovast ábrázoló típus jutott el. A nagyvázsonyi pálos kolostor pelikános csempéivel azonos műhelyből és azonos kályháról származó tányér alakú csempéket (158. kép) díszített, amelyeknek fanegatívja - előbbiekéhez hasonlóan — egy A vagy B típusú kész csempe vagy egy svájci eredetű pozitív nyomán készülhetett. A Szt. Györgyöt (160. kép) és a szablyáját magasra emelő lovast (161. kép) ábrázoló csempék kizárólag a zürichi Lindenhof leletanyagában bukkannak fel. Összefoglalás, értékelés A tipológiai áttekintést követően szükségesnek ítéltük, hogy a gyártástechnológia egyes részfolyamatai mentén áttekintést adjunk a teljes átvizsgált csempeanyagról. Az agyagfajták különbsége már önmagában elegendőnek bizonyult annak leszögezésére, hogy sem a nyugati régió csempéit nem származtathatjuk közvetlenül a keleti műhelyeiből, sem fordítva. Az anyagvizsgálat „melléktermékeként" helyenként sikerült egy-egy régión belül kész csempék (pl. Zürich - Zug) vagy negatívok (pl. Buda - Muhi) szállítását is kimutatnunk. A díszítőmotívumok egy meghatározott csoportjának különböző kompozíciókba történő integrálása pedig, amely különösen a medalionos csempéknél volt feltűnő, arra engedett következtetni, hogy ezek pozitívjait több, ízlés szerint cserélgethető részelemből (központi motívum, medalion, keret) rakták össze; eszerint ez a mindeddig a 16. századi reneszánsz csempekészítésre jellemzőnek tartott technológiai fogás már a 15. század 2. felének eme középkori értelemben vett „tömegtermelése" során is alkalmazást nyert. Végül, ami a mázazást illeti, a bemutatott anyag e téren is a korábbi szakirodalom néhány téves megállapításának korrigálására nyújtott lehetőséget: mindenekelőtt annak bizonyítására, hogy ónmázat az Alpoktól E-ra használtak már a 15. század 2. harmadában is; a polikrómia irányába - ólom- és ónmázakkal - tett első lépéseket épp a zürichi Lindenhof leletanyagában, elsősorban a rozettás csempéken figyelhetjük meg. Az idézett technológiai, valamint tematikai ismérvek, ill. a közös lelőhely alapján a svájci leletanyagon belül 7 csempecsoport különült el markánsan: az untervazi (GR), a wádenswili (ZH), a hallwili (AG), a