Judit Tamás: Verwandte typen im schweizerischen und Ungarischen kachelfundmaterial in der zweiten hälfte des 15. jahrhunderts (Művészettörténet - műemlékvédelem 8. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,1995)

Rokon típusok a 15. század 2. felének svájci és magyarországi kályhacsempeanyagában. Összehasonlító vizsgálatok a Felső-Rajna-vidék és Magyarország közti műhelykapcsolatok kérdéskörében (Összefoglalás) - I. A lovagalakos műhely termékei és rokon csempetípusok

ROKON TÍPUSOK A 15. SZÁZAD 2. FELÉNEK SVÁJCI ÉS MAGYARORSZÁGI KÁLYHACSEMPEANYAGÁBAN A tanulmány elsőként tesz úgy kísérletet a Felső-Rajna-vidék és Magyarország kályhacsempeleletei között már bő 30 éve kimutatott, ám pontosan még nem definiált kapcsolatok tisztázására, hogy megállapításai a vonatkozó leletanyag helyszínen történő tipológiai és technológiai összehasonlító vizsgálatán alapulnak. A 15. század 2. felének kályhacsempéi közül két nagy tematikai csoportot — a lovagalakos kályha körét és a vele rokon csempetípusokat, valamint a medaliondíszes csempéket - veti össze mindkét említett területről. (A megvizsgált darabokat tematikailag és tipológiailag rendszerezve a katalógus közli.) A vizsgálatok kiindulópontját a negatívba préselt csempeelőlapok összehasonlítása képezte; a műhelyek eredeti termékeinek, a másolatoknak és utánzatoknak az elkülönítése végső soron az egyes műhelyek körvonalazását és az esetleges műhelykapcsolatok felderítését szolgálta. I. A lovagalakos műhely termékei és rokon csempetípusok Az általunk ötszirmúnak vagy felső-rajnai típusúnak nevezett rozettás csempék (1-27. kép) Elzásztól a Rajna keleti partjáig rendkívül nagy számban fordulnak elő a nyugati régióban, és szórványos kivételektől eltekintve a 15. század 2. felének egyetlen rozettás csempetípusaként értékelhetők. Számtalan tipológiai variációjuk mellett ez a tény is arra utal, hogy egyidejűleg (főleg 1450-1470 között) több műhelyben is készítették őket, bár e műhelyeket, ill. a köztük fennálló sokrétű kapcsolatokat csak ritka kivételként sikerült meghatároznunk. Gyártásuk egyik műhelyleletekkel is igazolt - központja Zürich volt, ahol épp e csempetípuson (2, 6-7, 13, 23-24. kép) tűnt fel az egyik legkorábbi ónmáz az Alpoktól E-ra. Elterjedésük legkeletibb pontja Pozsony, ahová azonban - a szlovák irodalom eddigi megállapításaival ellentétben - nem magukat a kész csempéket, hanem csak negatívjaikat szállították valamelyik felső-rajnai műhelyből. A lovagalakos műhely hasonló jellegű rozettás csempéinek (28-30. kép) kompozicionális önállóságát a Felső-Rajna-vidéken ismeretlen kúszóleveles keret, valamint a C (33-35. kép) és D (36. kép) variációk bizonyítják; utóbbit - bár némi bizonytalansággal - most sikerült e műhelyhez kötni. A műhely eredeti termékeinek különböző variációit azonos pozitívrészletek kombinációjával és eltérő csempeszerkezetekre való alkalmazásával (31-32, 37. kép) hozta létre. Bár a keleti régióban az adott korszakban élt egy másik - ún. soksziromlevelű - rozettás csempetípus is, az ötsziromlevelűek valamennyien - beleértve a másolatokat (39-43. kép) és utánzatokat (44-46. kép) is - a lovagalakos műhelyre vezethetők visza (49. kép). A keleti régión belül tipológiai szempontok alapján külön egységet képez Morvaország, ahol a lovagalakos és a felső-rajnai műhelyek egyszerre érvényesülő ha-