Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Marosi Ernő: A koldulórendi építészet Magyarországon
zur späteren Baugeschichte der alten Minoritenkirche in Leutschau. Acta Technica 88 (1979) 104. skk; Nekcse: Vukicevic-Samarzija i. rn. 119. sk, 111. kép: itt más, „klasszikus" kolostorelrendezési séma is számításba jön. Az alaprajz tanúsága szerint a torony földszinti tere a sekrestyéhez járul, s a ciszterci kolostorokban e helyen szokásos térosztásra (sekrestye, armarium) emlékeztet, míg a parlatoriurn és a dormitorium-lépcső a káptalanteremtől délre, a megszokott helyen található. - Gyöngyös: Dümmerling i. m. 4. ábra; vö. MMT IX. Heves megye műemlékei III. (szerk. Dercsényi Dezső — Voit Pál) Bp., 1978. 158. skk. - Kismarton: 1856-os felmérés, képe: Donin i. m. Abb. 137. - Gyula: kettős osztás nyomai a szentély mellett, a kolostor keleti szárnyán, de - esetleg harangtorony alapfalaiként értelmezhető - nyomok a kerengő északkeleti sarkában is. Értelmezésük nehéz, talán a szentély két periódusával is kapcsolatban hozható (?) \.:0rsi Károly - Pâmer Nóra - Pusztai Ilona: A gyulai középkori ferences kolostorromok bemutatása. Mv IX (1965) 78. skk, 2. ábra. - E korai datálást sugalló megoldások mellett határozottan későbbiek is vannak: Okolicsnó (vö. Nekcse?): Dümmerling i. m. 16-17. ábra, Kusaly: uo. 8-9. ábra, Egervár: Vándor i. m. 53. skk, I. ábra - Zalaszentgrót II (?): uo. 56. sk, 3. kép, III. ábra. 53. Szécsény: Dümmerling i. m. 23. kép, vö. a szentély melletti, az 52. jegyzetben jellemzett típusnak megfelelően vezetett, a sekrestyét elválasztó folyosót. A torony elhelyezése a lettner vonalába esik, esetleg az arra való feljárást is szolgálhatja, 1. Keszthely: Csemegi i. m. (1941) 26, akinek — különösen Gyöngyösre, Szécsényre és Szegedre vonatkozó - elemzése tipológiánk kiindulópontja. O érvelésében azonban elsősorban a ferences liturgiával (betekintés a kórusba a szertartások alatt) operált, míg a mi kiindulópontunk a kolostor közlekedési rendszerének megoldása. Keszthelyen ugyanakkor kérdéses a lettner összeköttetése a kerengő fölötti toronnyal, mivel ilyen rendeltetés a déli külső lépcsőtoronyról is valószínű: 1. Csemegi i. m. (1941) 1. sk; vö. Vándor i. m. 58. sk. és V. ábra; Pozsony: 1. 41. jegyzet, a rendkívül fontos együttes története sajnálatosan feldolgozatlan. A torony kiépítése bizonyosan 1400 körüli, a Pozsony-bécsi műhelykapcsolatok egyik legfontosabb emléke, 1.: M. művészet 1300-1470. I. 517. sk. Újlak: Vukicevic-Samarzija i. m. 98. kép (?) - Gyula is?: vö. 49. jegyzet 54. Kassa: másodlagos voltát tételezi fel Mencl, Václav: Gotická architektúra Kosíc. Vlastivedny casopis XV (1966) 7. skk; az alaprajz periodizációs jelölése szerint (10): a 14. század harmadik negyede. - Ez összefüggésbe tartoznak olyan, eredetileg torony nélküli, többnyire korai emlékek is, amelyek későbbi tornyának elhelyezése a tipikus: Sopron, ferences templom, a hosszház. északi oldalán, bejárat és előcsarnok fölött Buda, dominikánusok, a hajó északnyugati sarkánál, Margitsziget, dominikánus apácák: nyugaton, az apácakarzat előtt. Aracs északi tornya is uté>lag épült. 55. Példáit 1. Dümmerling i. rn. passim. Az értelmezéshez valószínűleg helytálló: Csemegi i. m. (1941) 29. „a szegedi ferences templom sekrestyetornya". Az idézett passzus jelzi a kapcsolatot a kétkarú közlekedő lépcsővel (vö. még pl. Okolicsnó), de olyan esetekben, ahol kolostorépület nincs (pl. Kőröshegy) ugyancsak nyilvánvaló a sekrestye és a torony összevonásával elért redukció. 56. Fenti fejtegetések a kolostorok építészetének és funkcionális tagolásának egy jelentős pontjára vonatkoznak, s értelmüket nyilvánvalóan a kolostorok szervezetének, létszámának, életmódjának, napirendjének (s ezek különbségeinek illetve fejlődésének) alaposabb ismeretében nyerhetnék. Enélkül a megmaradt terek funkcióit is csak találgatni lehet L. pl. a szécsényi „sekrestye" és a fölötte lévő, egyszerűbb tagolású „oratórium" elnevezését: MMT III. Nógrád megye műemlékei, (szerk. Dercsényi Dezső) Bp., 1954. 377. skk. A keleti kolostorszárny alaprajza e tértől északra káptalantermet is sejtet. - Teljesen feldolgozatlan a káptalanterrnek tipológiája; köztük egyaránt található kápolnaszerű, elkülönített szentéllyel: pl. Sopron, vö. 6. jegyz., Kismarton, Marosvásárhely, Buda, dominikánus kolostor; illetve csarnokszerű, mint Szécsény, vö. pl. Lőcse, Nekcse, Margitsziget: dominikánus apácák, Kolozsvár, dominikánus kolostor is. Keveset tudunk az egyes kolostorok speciális funkciói által meghatározott formákról; a szerencsésen feltárt kivételes példa a budai dominikánus stúdium generale épülete: //. Gyürky i. m. 82. skk. A ritka, ép - és jelentős részben mindmáig értelmezés nélkül maradt - késő gótikus emlékek egyike a kolozsvári óvári dominikánus kolostor, vö. Lux Kálmán: A kolozsvári szentierencrendi kolostor épülete. Országos Régészeti Társulat Évkönyve I (1920-22) Bp., 1923. 129-139: „a cellák közti folyosó világítására szolgáló ablakról" szóló megjegyzést (139) vö. a megfelelő ferences megoldásokkal: 52. jegyzet. A tanulmány fényképeit Bakos Margit (11.), Makky György (1., 2., 5., 6., 7., 8.), Krcho János (3.) és OMvH Fotótár (4.) készítette. A rajz Váliné Pogány Jolán (12.) munkája.
