Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Lővei Pál: Az óvári kapucinus kolostor és templom

8. A zágrábi, nagyváradi, bazini kapucinus templomok régi ábrázolásai. A cellák a keleti és az északi szárnyban nyugatnak illetve délnek, vagyis az udvar felé néztek. Ot-öt cellaablakot lehetett megfigyelni úgy, hogy a keleti szárny déli végén egy más célú helyiség volt, az északi rész nyugati felében pedig a sűrún elhelyezkedő újabb nyílások két további cellaablakot eltüntethettek. A nyugati szárnyban nyugatnak, tehát kifelé (akkoriban lakatlan terület felé) néztek a cellák, itt nyolc ablak volt megfigyelhető, de a déli részen további kettő is tartozhatott cellához, az északi épületvég falát pedig korábban már teljesen újjáfalazták. Az első leírásban szereplő 20 cella tehát nagyjából azonosítható, és az 1770-80-as évekbeli, kissé nagyobb szerzetesi létszám sem járhatott elhelyezési gondokkal. Az épületszárnyakban a cellasor előtt folyosó húzódott, amely tehát keleten és északon kifelé, nyugaton az udvarra nézett, itt az ablakok valamivel nagyobbak voltak. (Ezeken a falakon is igen sok a későbbi átalakítás.) Erre a feltételezhető belső foil. A kapucinusok budai vízivárosi kolostora 1760 körül. (Budapest története III. Bp., 1975. 6. kép nyomán)