Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Marosi Ernő: A koldulórendi építészet Magyarországon

sét, 1265-ben Montpellier-ben Szent Domonkos sírján structura solemmis emelését rendelik el. A budai generális káptalan idején tehát a magyar dominikánus provincia dicséretes obszervanciát tanúsított, amit a rend álláspontjának lazulásához viszonyítva is joggal jellemezhetett Adrzej Grzibkowski „sem nil modernnek sem túl díszesnek."

30 O az egyhajcis, nyújtott szentélyű dominikánus templomokban különösen a lengyel és magyar területeket összekötő sajátosságot látott, a lengyelországi emlékeket a 13. század harmincas (Plock felszentelése: 1234-37) és ötvenes évei (Sieradz; Poznan: 1244-1253; Racibórz: 1246-58) közé datálva. Eredményei megegyeznek H. Gyürky Katalin következtetéseivel,

31 aki utalt annak lehetőségére is, hogy a magyarországi dominikánusok első épületei talán falusi templomokat követhettek. Ha nem is a legkisebb falusi templomok, talán Árpáshoz vagy a turóci prépostság templomához hasonló kisebb monostortemplomok valóban hathattak - mindenekelőtt Vasvár vagy Veszprém típusára. A humilitas és mediocritas ilyen mintaképeinek megválasztása hasonlít ahhoz az orientációhoz, amelyet közép-itáliai koldulórendi templomok, köztük a H. Gyürky Katalin által is idézett cortonai S. Domenico,

32 követtek. A cortonai San Domenico és San Francesco esete nemcsak azért tanulságos, mert a két, egy helyen épült koldulórendi templom azonos tértípust követ, hanem azért is, mert legutóbb a San Francesco példáján tisztázták a korai koldulórendi templomok egy típusának összefüggését a joachimiták San Giovanni in Fiore apátságával.

33 A Gioacchino del Fiore radikális reformjának példája teremtette meg az itáliai koldulórendi építészetben a ciszterci építészet általánosan elismert követésének alapját. Ez az összefüggés a kereszthajó keleti kápolnáira, a körüljárós, kápolnakoszorús kórusokra is kiterjedt. Ez a jelenség a magyarországi emlékek számára egyben vízválasztó is. Jellemző, hogy emlékanyagunkban egyetlen kereszthajós épület a Selmecbányái dominikánus templom. A budai és a margitszigeti nyújtott, egyenes zárású kórusok már bizonyosan az erről az útról való letérést jelzik, hiszen - mint ezt a Szent Miklós-templom lettnere is mutatja - a szentély terének elkülönítését, a tér később szinte kötelező tagolási módját kimutathatóan először képviselik.

34 A lettnerek emelését a dominikánusok statútumai 1249-ben írták elő.

35 A megnyújtott, a laikusok terétől elkülönített kórus bizonyosan a közép-európai koldulórendi építészet sajátossága, és Grzibkowski érvelése szerint már a 13. század első felében elterjedt. Ez a megoldás készítette elő a kápolnaszerúen kialakított kórustípust, rendszerint a nyolcszög öt oldalával záródó, támpilléres szentéllyel; azt az épülettípust, amelynek pontosabb közép-európai szülőhelye nem tisztázott, s amely a 13. század második felétől a magyarországi koldulórendi építészet standard típusává is vált, olyannyira, hogy a 14. században így építették át a korábbi, egyenesen zárt kórusokat is. E kápolnaforma sajátos, átmeneti megoldása a margitszigeti ferencesek templomának apszisban végződő, nyújtott szentélye.

36 A poligonális záráséi kápolnaszentélyt sokféleképpen magyarázzák. Ezek között a legpraktikusabb az utalás e típus nagyobb befogadóképességére. Itt leginkább az építészetikonológiai szempontot, a párizsi Ste-Chapelle-épületben legtökéletesebb formájában megjelenő kápolnákkal való rokonságot szeretném hangsúlyozni. A IX. Lajos-kori francia udvari gótika, az opus francigemim döntő hatását a kórustípus kialakulására legutóbb Antonio Cadei tisztázta.

37 E hatás középpontjában az assisi felső templom francia kapcsolatai állnak, s nyilvánvaló az építkezés kulcsfontossága a ferences szegénységi ideálok körüli harcokban.

38 Ezért került sor, az akkori rendi generális, Szent Bonaventura vezetésével 1260-ban, a nar-