Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kutatásáról

A templom mai főbejáratának barokk kőkeretét a 18. században, az 1713-ban még álló szélfogó előcsarnok lebontása után helyezték ide. A barokk kőkeret vállmagasságában mindkét oldalon áthidalást találtunk, melyről először azt feltételeztük, hogy a középkori bejárathoz tartozott. Az áthidalás alatt belebontottunk a befalazásba, kőkeret fészkét keresve, de a barokk és a középkori fal csatlakozásánál semmiféle korábbi nyíláskeretre utaló nyomot nem találtunk. E jelenség magyarázatát az 1985-ben Trogmayer Ottó által vezetett ásatás tisztázta. A kapu északi oldalán nyitott kutatóárokban, a barokk szárkő alatt két téglasorral két olyan téglára figyeltünk fel 30 cm szélességben, melyek a középkori fallal kötésben voltak, de a középkori falsíkból 29-30 cm-re kiugrottak. Ezután belebontottunk a barokk küszöbkő téglaalapozásába, s egy téglából falazott béllet három lépcsőjét találtuk meg (tovább a küszöbkő megsértése nélkül bontani nem lehetett). Az 1713-as alaprajz felmérője — aki a falsíkból kiugró kapukeretelést az ennek nekifalazott későbbi előépítmény miatt valószínűleg nem láthatta - itt négy lépcsővel szűkülő bélletet jelöl, amit igaznak kell elfogadnunk.

41 A bélletes nyugati kaput tehát a középkorban enyhe kiugrással hangsúlyozták. A falsíkból kiemelkedő keretelés felső lezárására vonatkozóan semmilyen támpont nem maradt. Feltételezzük, hogy hasonló volt a templom feltárt középkori déli bejáratához.

42 (25-26. 22. A templom nyugati homlokzata a kutatás megkezdése előtt.