Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kutatásáról

temploma maradt használatban. A szerzetesek száma a 17. században 3 és 6 között mozgott, s csak a század vége felé emelkedett 7-10 főre.

15 Tevékenységükről Szarvas Ferenc, Szeged város főbírája és Vas János, a város jegyzője a következőket írták 1652. október 1-én: „... a törököktől kipusztított alvidéken papok hiányában a katholikus hitvallás oly veszélybe jutott, hogy már emlékezete sem volna, hacsak az Üdvözítőről nevezett ferencrendi barátok a szentségek szakadatlan kiszolgálásával nem tartják azt fenn. A barátoknak érdemeit még a törökök is elismerték, mert amidőn a tatároktól elpusztított várost újjáalkották, s a környékbeli falvakban szétszórt lakosokat egybegyűjtötték, felpörzsölt zárdájukat a török kijavíttatta és az atyákat abba bevezette...".

16 A 16-17. században a szerzetesek látták el a környező települések (Makó, Szabadka, Zombor, Tápé, stb.) plébánosi feladait. A 17. század második felétől a guardian a csanádi püspök vicariusa. Tudunk a szerzetesek orvosi tevékenységéről (1643-ban a törökök Egerbe hívtak egy szerzetest gyógyítani), és füvészkertjükről, gyümölcsösükről, mely 1740-ben, az árvíz után pusztult el.

1

' A hódoltság idejének építkezéseiről ismereteink a következők: A török hatóságok új épület emelését, vagy a meglévők bővítését nem engedélyezték; ezen kívül a legkisebb javítást is engedélyhez kötötték. Az alsóvárosi ferencesek levéltárukban megőrizték az építkezésekre vonatkozó - főleg 17. századi - okleveleket. Jellemző példája ezeknek I. Ibrahim szultán 1645. áprilisában megfogalmazott fermánja, mely így hangzik: „Nagylelkű eminek példánya, stb. szegedi szandzsákbég! Jelen császári magas névjegyem hozzátok érkezvén, tudjátok meg, hogy a Szeged városában épült egyház szerzetesei - kik ezen fermant előmutatják - a budai divánhoz folyamodtak az iránt, hogy miután régi egyházuk tőszomszédságában épült celláik, valamint az egyház némely helyei az idők folytán romladozni kezdenek: szabad legyen ezeket - a nélkül, hogy nagyobbra, vagy magasabbra építenék - kijavítaniok. Ez ügyben magas parancsunkat kérvén, ezennel meghagyom, hogy mihelyt ez hozzátok érkezik, az ügyet a lehető legjobban megvizsgáljátok - utána járjatok, vajon az említett egyház a hódítás előtt épült s így régi egyház-e, használtatik-e, s a szerzetesek által lakott cellák kijavítása szükséges-e. Ha így találjátok, azon esetben — feltéve, hogy sem magasságra, sem terjedelemre nézve semmit nagyobbra nem építenek — a kijavítást törvényes engedelem mellett eszközölhetik, s ebben őket gátoltatni senki által se engedjétek. Óva intelek attól is benneteket, hogy semmi olyasba ne elegyedjetek, mi fermánommal ellenkeznék, így értsétek meg s e magas jegynek hitelt adjatok."

18 A szegedi kádi által ugyanez év májusában kiadott oklevél a szegedi török hatóságok eljárását örökíti meg: ,Jelen hiteles kiadvány tartalma ez: a szegedi alsó városban lakó s ezen iratot előmutató Guardia és Paula nevű barát, továbbá SihaJános, Vas István, ... s mások a törvény ülés előtt megjelenvén, mindannyian azt állították, hogy a pokolbeli sátánok gyűlhelyéül s kárhozatos ördögök fészkéül szolgáló fertelmes templomuk melletti barátlakok az idő folyamán annyira megromladoztak, hogy kijavításuk több helyen szükségessé vált. Esedeznek ennélfogva, hogy a már kezeik között lévő fényes rendelethez képest a törvény részéről is engedtessék meg nekik ama szükséges javítások munkába vétele. Miután a törvényűlés által azon barátlakok megvizsgálására kiküldött Szejdi Ali efendi visszaérkezvén, meggyőződése szerint arról tőn jelentést, hogy a sürgetett javítás múlhatatlanul szükséges, a fennevezetteknél lévő magas rendelet értelmében határoztatott, hogy az említett templom melletti barátlakok meghagyatván eddigi alakjokban, nagyobbítás vagy feljebbemelés nélkül jelen törvényszerű engedély mellett kijavíthatok. Miről is az illetők kértére ezen irat szerkesztetett, s hogy szükség esetén előmutathassák, nekik át is adatott."

19