Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Marosi Ernő: A koldulórendi építészet Magyarországon

A koldulórendi építészet Magyarországon dési szerepének ismerete híján lényegesen szegényebb lenne tudomásunk a 1316. századi magyar történelem tényezőiről. Általában elmondható, hogy a modern rendtörténeti munkák hiánya többek között éppen a művészettörténeti kutatásokra is hátráltatóan hat. Mégis, elegendő itt csak néhány újabb kutatási eredményre hivatkozni. Fügedi Erik a koldulé>rendi kolostorok elterjedésében a városfejlődés biztos mutatóját ismerte fel;

1 a középkori krónikaírás filológiai vizsgálatában az eddigieknél markánsabban rajzolódtak ki a 14. századi ferences szerzők koncepciójának körvonalai;

2 ráterelődött a figyelem különösen az obszerváns ferencesek igen nagy társadalmi befolyására is a késő középkorban.-^ Tarnai Andornak az irodalmi gondolkodás kialakulását tárgyaló munkájából a lehető legplasztikusabban tűnik elő mindenekelőtt a ferences művelődés fejlődéstörténete, az anyanyelvi műveltséget megalapozó jelentősége.

4 Amilyen fontosnak bizonyult az irodalomelmélet- és történetírás kezdetei szempontjából a rendek saját történeti tradíciója, ugyanolyan fontos tanulságokat meríthetne közvetlenül e forrásból a művészettörténetírás is. Hasonló jelentőséget tulajdoníthatunk a koldulórendek kultúrájának a magyar művészet történetében is

5

. A baj az, hogy részben csak tulajdonítunk, igen nagy mértékben per analogiam. Az analógia többrétű: feltételezzük, hogy a koldulórendek nagy politikai, vallási, művelődési befolyása alapján művészetüknek hatása is hasonló volt. Feltételezzük, de az a kérdés, vajon bizonyítani is tudjuk-e? Találunk-e igazolhaté) összekötő kapcsokat a koldulórendek történetének, eszmetörténetének ismertté vált tényei és művészeti emlékanyaguk, történetük aktív periódusai és emlékeik jelentősége között? Vonatkozik az analógia a külföldre is: ismét csak feltételezzük, hogy a koldulórendek templomainak, kolostorainak művészeti jellege, képe hasonló volt azokhoz a nevezetes emlékekhez, amelyek más országokban a mieinknél épebben maradtak fenn. Ezek az emlékek azonban különböző korszakokból valók, és erős regionális tagozódást mutatnak. Az. irányt mutató párhuzamok megválasztásában nagyrészt tanácstalanok vagyunk: többnyire ötletszerű felismerésekre utalva keressük a felismerni vélt kapcsolatok indokolását történeti adatokban. Továbbá maga a művészettörténeti módszer is korlátokat állít elénk a maga kialakult doktrínáival. Az egyik ilyen tézis Richard Krautheimertől származik. Az a tétel, amely szerint a 13. századi klasszikus gótikától nem a doktrinerré váláson keresztül vezet az út a késő gótikus dekadenciához (ahogyan például Dehio feltételezte) , hanem az immár pozitívan értékelt késő gótikát egy „redukciós" fázis előzi meg, tulajdonképpen egy triadikus történetfilozófiai sémában, tézis-antitézisMAROSI ERNŐ koldulórendek történeti és művelő-