Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Marosi Ernő: A koldulórendi építészet Magyarországon

szintézis logikai formulájában biztosított a koldulórendi művészetnek szükségszerű fejlődéstörténeti szerepet. Ez az evolucionisztikus szemlélet, amelynek lényege, hogy a Reduktionsgotik elkerülhetetlen történeti fázis, megteremtette az alapját annak a felismerésnek is, hogy a koldulénendi művészet modellje volt a 14. századi művészet egészének.

6 Mindenekelőtt ezen a meggyőződésen és nem az emlékek részletes kritikai tanulmányozásán alapul az az elterjedt hipotézisünk is, amely szerint a koldulórendi építészet normáit és hatását tükrözi a 14. századi magyar építészet egésze. E feltevés párhuzamai fellelhetők Ausztriában is, pl. R. K. Doninnál, Csehországban V. Menclnél.

/ A Hochgotik-Reduktionsgotik fogalompár ilyen értelmezésének kritikája éppen e kategóriák egymásutánjának feltételezését, tehát historizálásukat érintette. Az ellenkező hipotézis egyszerűen másságuknak felismeréséből indul ki. Ez fejeződik ki Jantzennak - persze, művészetföldrajzi tekintetben túlságosan kiélezett - „mediterrán géTika"-fogalmában.

8 A koldulórendi művészet újabb irodalma szívesebben határozza meg a másságot a szegénység és az egyszerűség követelményeivel, a modus humilis, az arte povera kifejezéseivel.

9 Ezek a fogalmak egyaránt tekintettel vannak az elhagyott templomokat saját kezével restauráló Szent Ferenc tevékenységére éppúgy, mint a rendi törvényhozásban kifejezett ideálokra. Alkalmat adnak arra éppúgy, hogy újraértékeljük a rendi művészet viszonyát környezete helyi művészeti hagyományához, mint arra, hogy kapcsolatot találjunk éppen a koldulórendek történetének központi eleme, a szegénység-vita és művészetük között. E szempontok megfontolását a magyar koldulórendi művészet történetírása sem halogathatja sokáig. Kérdés, hogy ismeretanyagunk, emlékállományunk milyen mértékben támogatja történeti elképzeléseink revízióját. Kérdés az. is, vajon ismereteink egyáltalán elegendők-e egy összefüggő történeti kép megalkotásához. További izgató kérdés, amely önmagában is indokolja az intenzívebb kutatásokat az, hogy milyen, az egész történeti rekonstrukciót érintő kiindulé)pontok menthetők az újabb leletekből és megfigyelésekből. Ez utóbbi szempont jelzi az alábbi fejtegetések tapogatózé), hipotetikus jellegét: azok ugyanis az eddigi, elérhető publikációkon és nem az irodalomban jórészt hozzáférhetetlen kutatási eredményeken alapulnak. Ezért meg kell jegyeznem, hogy különös aggodalommal várom spekuláció-szülte kérdéseimnek a pozitív eredményekkel való konfrontációjára itt nyíló lehetőséget. Témám a magyarországi koldulórendi építészet, célom annak a kérdésnek a vizsgálata, hogyan tükröződnek e rendek eszméi építészeti emlékanyagunkban. E célkitűzés értelmében kézenfekvő összekapcsoló láncszemet alkotna az épületek képzőművészeti díszének vizsgálata. Abban az értelemben azonban, ahogyan pl. Assisiben, a firenzei Sta. Crocéban, Sta. Maria Novellában és számos más koldukVrendi kolostorban a falak dísze, a berendezés tárgyai, oltárok és kultuszképek tanéiskodnak a szerzetesi közösségek eszméiről, ideáljairól, a magyarországi koldulórendek művészettörténete nem annyira összekötő láncszemekről, mint inkább missing linkről beszélhet.

10 Kolduléjrendi emlékeink többsége eredeti képi díszétől, felszerelésétől megfosztva maradt ránk. Talán a margitszigeti dominikánus apácák templomában - mint Lővei Pál kimutatta - a rendi generális káptalan buzdítására, a bolognai S. Domenico arcújához, a milanói St. Eustorgio, a paviai S. Pietro in Ciel d'Oro ereklyesírjaihoz hasonlóan felállított márvány Margit-síremlék tekinthető a rendi törekvéseket hitelesen megjelenítő kevés számú műalkotás egyikének.

11 Talán ugyanez mondható el a lőcsei minoriták sekrestyéjének Keresztrefeszítés-falképéről (7. kép) is, egy olyan műről, amely éppúgy a misztikus meditációt szolgálhatta, mint az itáliai trecento stílusát korán közvetítő alsó-ausztriai társai, pl. a festett feszület a kremsi minoriták templomában.

12