Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Németh Péter – Balázsik Tamás: A nyírbátori ferences templom
Ahogy az egyházi, a lelkiekkel foglalkozó személy méltósága és hivatala okán érdemesebb volt mint a világi (Werbőczi I. 2.), úgy az egyházi imája is többet ért az örök élet szempontjából, mint a világié. Sőt még többet ért, ha nem egyetlen egyházi imádkozott a halottért, hanem egy egész egyházi közösség. Ez lehetett az oka például annak, hogy miután Szapolyai István 1488-ban megkapta a királytól a szepeshelyi prépost kinevezésének jogát, felhagyott a gondolattal, hogy a csütörtökhelyi kápolnában legyen a családtagok temetkezőhelye, a szepeshelyi templom mellett építtetett kápolnát, ahol a halotti miséket minden valószínűség szerint a prépostság kanonokjainak kellett érettük mondani. Ez talán még egy kolostor alapításánál is többet jelentett. (Szapolyai Imre tumulusa a templom szentélyében a stallumok között állt, Istváné és feleségéé a Krisztus Teste kápolnában. 24 ) A kolostorra vonatkozó korai források között kell megemlítenünk azt a Karácsonyitól idézett 1499-es adatot, mely szerint a ferences templomban minden nap énekes misét tartottak. Ebből arra következtetett, hogy a kolostor a nagyobbak közé tartozott. 25 Az első biztos forrás azonban, amely a kolostort említi, Várdai Aladárné végrendelete, melyben 10 forintot hagyott „Claustro in Bátor fundato". 26 Egy jegyzőkönyvben pedig, amelyik az 1514-es eseményeket idézte vissza, a kántor celláját említik. 27 Mint a felsorolt adatokból kitűnik, noha konkrét bizonyítéka nincs, hogy Nyírbátorban már a 14. században is éltek volna ferencesek, az általánosan jellemző tendencia alapján joggal feltételezhető. A településtörténeti kutatás topográfiai meggondolásból szintén fontolóra vette egy korábbi szerzetesi épület létezését, a ma is fennálló együttes helyén. A kolostor ugyanis a két „corporalis piatea" közötti tömbben helyezkedik el, és nem a város szélén, bár annak közelében. 28 A kolostor keleti szárnyán végzett kutatás ezen korai időszakra és a megásott területre vonatkozó negatívumát a feltárás korlátozott terjedelme miatt egyelőre aligha lehet érvként elfogadni, az ásatás mindössze egy későbbre keltezhető épületszárny maradványait hozta felszínre. A kutatás eredményeként meg lehetett állapítani, hogy a keleti szárny szélessége 13,5 méter, a kerengőé pedig 3 méter volt. A teljes szélesség megegyezik a 18. századi épület szárnyainak szélességével, ezért úgy tűnik, az újkori részeket a középkori falakra építették. A mindössze 1 cm vastag habarcsrétegként jelentkező középkori járószintre 100-120 cm-es mélységben bukkantunk, ez összhangban van a templomépület lábazatának magasságával. Az eddigi megfigyelések szerint a középkori járószint alatt kb. 25 cm vastag téglatörmelékes réteg van, ez az építkezés során keletkezhetett. A megvizsgált részeken mélyebben fekvő járószintet nem tudtunk megfigyelni. Sajátos a falak szerkezete: ép téglákból (ezek mérete 28 x 16 x 5 cm) és nagyobb töredékekből rekeszeket raktak, melyeket jó habarccsal és kisebb tégladarabokkal hézagmentesen kitöltöttek. Ez a technika a szárny északi részének falain nem érvényesül, itt széles fugák és habarcslecsöpögés figyelhető meg a falazaton. Ezeknél kötőanyagul gyengébb habarcsot is használtak. A szárny déli részén az alapozás mélysége a mai felszíntől számítva 215-225 cm. Beásási árkot csak az 5. helyiség déli falánál lehetett megfigyelni. Az alapozás szintén téglából épült - szélessége megegyezik a felmenő falakéval. A nyíláskeretek faragott kőből készültek, mint azt egy íves nyíláskeret töredék bizonyítja. A keleti szárny keleti zárófalának szélessége megegyezik a toronyfaléval, de téglái nincsenek bekötve a torony falába. A megvizsgált területen egy nagyobb, 7,7 méter széles, a toronyhoz közvetlenül csatlakozó, és több kisebb helyiséget lehetett rögzíteni. Az utóbbiak közül három azonos szélességű (3,76 m). A helyiségek az udvar felöl nyílhattak, bár bejárati nyílást nem tudtunk megfigyelni. A harmadik helyiségben a középkori járószinten vékony, az oldalfalakhoz alig kapcsolódó fal került elő, alapozás nélkül, közvetlenül a járószintre építve. Középső szakasza a ko-
