Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság a dominikánusok idején

kőtöredékek is szép számban találhatók, amelyek lemez-horony-lemez tagozódást mutatnak. A horonyban egy oszloplábazatot képeztek ki. Jellegzetes részletek, mint ez a feltárás során kiderült, egy oszlop darabjai. Másodlagos felhasználásuk, a 16. századi építkezések idején, átfaragták és keretkőként alkalmazták (8-9. kép). A helyiség északi falán, a padlószint felett egy téglaívű kis falifülkét alakítottak ki. A helyiség jellegzetessége, amely funkcióját illetően megoldást nyújtott, az átadó ablak a nyugati homlokzaton, melyet kemény mészkő, román kori faragott kövekből képeztek ki. Az egyik szárkövön két lyuk is megmaradt, ez a rátett ajtó szögvasának helyei. Az ablak alsó falszélességnyi felületén erős kopás nyoma figyelhető meg, felső zárása hiányzik. Az átadó ablakon át élelmet továbbítottak a helyiségbe. (10. kép) 10. Átadó ablak a refektórium keleti falazatán. A helyiségtől nyugatra tágas, nagyméretű terem, a refektórium, az ebédlő helyezkedett el (belmérete: 10,5 x 5,8 m). A gótikus szintet habarcsos felület jelzi, a téglaburkolat, mely elég nagy felületen megmaradt, a 16. századból származik. A helyiségből négy irányba lehetett közlekedni. A keletről nyíló bejáratot a 16. század elején megszüntették. A kerengőből ajtó nyílt a terembe, melynek átjáróját téglával rakták ki. A harmadik bejárat a konyha felé vezetett, ennek küszöbkövét laza feltöltődött talajra helyezték. Az ajtót egyszerű élszedéssel képezték ki, felső zárását nem ismerjük. A jobboldali szárkövön megmaradt az ajtóvasalás helyét jelző két lyuk, melyek mutatják, hogy befelé nyílt. A negyedik bejárat egy átjáró, egy nagy téglaíwel, melyet az elbontott téglakápolna falaiból indítottak. Az északi falát az egyenes szentélyzáródású kőtemplom déli fala képezi. Az ablak, mely itt látható, a román kori templomablak átalakításával került funkcióba ismét a 15. század végén.