Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság a dominikánusok idején

Ugrin comes volt. A 12. századi monostor a kutatás során feltárt egyenes szentélyzáródású templomból és a délről hozzáépített egy traktusos épületből állt. A 13. század elején a korai épületegyüttestől délre épült ki a magyar román kori építészet egyik leggazdagabb kiképzésű három hajós, bazilikális típusú kolostortemploma. A Csák nemzetségből származó II. Ugrin és örököse I. Miklós ispán nevéhez fűzhetjük e nagyszabású építkezéseket.

3 A két templom közötti területen alakították ki a 13. század második negyedében a román kori kolostort, mely keleti és nyugati traktusból állt, és közrezárt egy udvart. A nyugati traktus kialakításához felhasználták a 12. századi kolostorépület falait is, és ez megszabta az épületszárny alaprajzi méreteit. A 13. század első fele volt az apátság fénykora. A Csák nemzetség szerepe a Vértes vidékén Károly Róbert uralkodása idején mind inkább háttérbe szorult. A váraik és birtokaik a király tulajdonába kerültek, és a hegység az uralkodók vadászterületévé vált.

4 Okleveles adatok igazolják, hogy Nagy Lajos és Zsigmond király szívesen jártak a Vértes hegységbe vadászni; ez az apátság szempontjából meglehetősen előnyös volt, hiszen bizonyos, hogy a monostort támogatták. Kegyurai lehettek az apátságnak, mint erre írásos feljegyzésekből (Nagy Lajos adománya a tatai vám felére) és az előkerült tárgyi emlékekből (Nagy Lajos és Zsigmond kori kályhák) következtetni lehet. Az apátság sorsa tulajdonképpen összefüggött a 14. század végétől Tata sorsával. Zsigmond király idején vált Tata jelentős helységgé. A király 1424-26 közötti időben hosszú időt töltött itt egész udvarával, és számos politikai ügyben intézkedett. A birtokait 1426-ban elzálogosította Rozgonyi Istvánnak. A király halála után ő, majd Rozgonyi János zálogképpen bírták a vértesi várakat (Gesztes, Vitány, Gerencsér, Essegvár, Tata, stb.).

5 Egy 1450-ből fennmaradt oklevél tanúsítja, hogymiként akkor nevezik - a vérteskeresztúri apátság felett is kegyúri jogot gyakoroltak. Rozgonyi János iktatta be kegyúri tisztségének értelmében Ferenc apátot, majd Lámpás Jánost, mint apátot.

6 A Rozgonyi család birtoklása idején a tatai vár és a vértesszentkereszti apátság is leromlott, és tulajdonképpen ezek a bencés rend utolsó évei a monostorban. A 15. század második felétől a vértesi várak és birtokaik gazdája az Újlaki család volt. A monostor kegyuraságát is, mint területi járadékot átvehették, mert még 1475-ben Újlaki Miklós boszniai király kérelmet írt a pápához a kolostor ügyében. „Mivel a vértes-keresztúri bencés monostor épületei, annyira megromlottak, hogy apátja Dénes (?) nem mer benn tartózkodni, a jövedelem meg oly csekély, hogy két szerzetessel alig tudja magát eltartani s a roskadékos templomban évenként alig mondanak tíz misét engedje át a pálos szerzeteseknek."^ Bár a pápa beleegyezett, hogy az apáti méltóság eltörlésével pálos monostor legyen, erre mégsem került sor. Mátyás uralkodása idején fénykorát élte, az 1467-től ismét királyi birtok, Tata. A király 1474-, 1477-, 1480-, 1482-83-, 1490-ben tartózkodott a városban. Kedvelte tatai várkastélyát, és Beatrix királynéval is szívesen időzött, pihent itt. A vértesszentkereszti apátság helyzetét jól ismerhette, mert Újlaki Miklós kértelmét követően 1478-ban Mátyás király is folyamodványt intézett IV. Sixtus pápához, amelyben leírta, hogy egykor, költséges épületek épültek e helyen, és javadalmakkal bőségesen ellátták, de az idők viszontagságai miatt annnyira lepusztult, hogy szinte földszintig rom. Jövedelmei annyira leapadtak, hogy évek óta nincs benne szerzetes és sem misét, sem más istentiszteletet nem tartanak benne. A király kérte a pápát, hogy a Fehérvár város falain kívül lévő Szent Margit tiszteletére emelt dominikánus kolostorba bekebelezhessék. Az oklevélre IV. Sixtus pápa válasza 1478. július 15-én kelt, és még ez év augusztus 6-án megjelent a két rendház egyesítéséről szóló bullája. Ennek még 1479. május 17-én egy újabb megerősítését adták ki.

8