Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság a dominikánusok idején

Ugrin comes volt. A 12. századi monostor a kutatás során feltárt egyenes szentély­záródású templomból és a délről hozzáépített egy traktusos épületből állt. A 13. század elején a korai épületegyüttestől délre épült ki a magyar román kori építé­szet egyik leggazdagabb kiképzésű három hajós, bazilikális típusú kolostortemplo­ma. A Csák nemzetségből származó II. Ugrin és örököse I. Miklós ispán nevéhez fűzhetjük e nagyszabású építkezéseket. 3 A két templom közötti területen alakítot­ták ki a 13. század második negyedében a román kori kolostort, mely keleti és nyugati traktusból állt, és közrezárt egy udvart. A nyugati traktus kialakításához felhasználták a 12. századi kolostorépület falait is, és ez megszabta az épületszárny alaprajzi méreteit. A 13. század első fele volt az apátság fénykora. A Csák nemzetség szerepe a Vér­tes vidékén Károly Róbert uralkodása idején mind inkább háttérbe szorult. A vá­raik és birtokaik a király tulajdonába kerültek, és a hegység az uralkodók vadász­területévé vált. 4 Okleveles adatok igazolják, hogy Nagy Lajos és Zsigmond király szívesen jártak a Vértes hegységbe vadászni; ez az apátság szempontjából megle­hetősen előnyös volt, hiszen bizonyos, hogy a monostort támogatták. Kegyurai le­hettek az apátságnak, mint erre írásos feljegyzésekből (Nagy Lajos adománya a ta­tai vám felére) és az előkerült tárgyi emlékekből (Nagy Lajos és Zsigmond kori kályhák) következtetni lehet. Az apátság sorsa tulajdonképpen összefüggött a 14. század végétől Tata sorsá­val. Zsigmond király idején vált Tata jelentős helységgé. A király 1424-26 közötti időben hosszú időt töltött itt egész udvarával, és számos politikai ügyben intézke­dett. A birtokait 1426-ban elzálogosította Rozgonyi Istvánnak. A király halála után ő, majd Rozgonyi János zálogképpen bírták a vértesi várakat (Gesztes, Vitány, Ge­rencsér, Essegvár, Tata, stb.). 5 Egy 1450-ből fennmaradt oklevél tanúsítja, hogy­miként akkor nevezik - a vérteskeresztúri apátság felett is kegyúri jogot gyakorol­tak. Rozgonyi János iktatta be kegyúri tisztségének értelmében Ferenc apátot, majd Lámpás Jánost, mint apátot. 6 A Rozgonyi család birtoklása idején a tatai vár és a vértesszentkereszti apátság is leromlott, és tulajdonképpen ezek a bencés rend utolsó évei a monostorban. A 15. század második felétől a vértesi várak és birtokaik gazdája az Újlaki család volt. A monostor kegyuraságát is, mint területi járadékot átvehették, mert még 1475-ben Újlaki Miklós boszniai király kérelmet írt a pápához a kolostor ügyében. „Mivel a vértes-keresztúri bencés monostor épületei, annyira megromlottak, hogy apátja Dénes (?) nem mer benn tartózkodni, a jövedelem meg oly csekély, hogy két szerzetessel alig tudja magát eltartani s a roskadékos templomban évenként alig mondanak tíz misét engedje át a pálos szerzeteseknek."^ Bár a pápa beleegyezett, hogy az apáti méltóság eltörlésével pálos monostor legyen, erre mégsem került sor. Mátyás uralkodása idején fénykorát élte, az 1467-től ismét királyi birtok, Tata. A király 1474-, 1477-, 1480-, 1482-83-, 1490-ben tartózkodott a városban. Kedvelte ta­tai várkastélyát, és Beatrix királynéval is szívesen időzött, pihent itt. A vértesszent­kereszti apátság helyzetét jól ismerhette, mert Újlaki Miklós kértelmét követően 1478-ban Mátyás király is folyamodványt intézett IV. Sixtus pápához, amelyben le­írta, hogy egykor, költséges épületek épültek e helyen, és javadalmakkal bősége­sen ellátták, de az idők viszontagságai miatt annnyira lepusztult, hogy szinte föld­szintig rom. Jövedelmei annyira leapadtak, hogy évek óta nincs benne szerzetes és sem misét, sem más istentiszteletet nem tartanak benne. A király kérte a pápát, hogy a Fehérvár város falain kívül lévő Szent Margit tiszteletére emelt dominiká­nus kolostorba bekebelezhessék. Az oklevélre IV. Sixtus pápa válasza 1478. július 15-én kelt, és még ez év augusztus 6-án megjelent a két rendház egyesítéséről szó­ló bullája. Ennek még 1479. május 17-én egy újabb megerősítését adták ki. 8

Next

/
Thumbnails
Contents