Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Buzás Gergely – Laszlovszky József - Papp Szilárd - Szekér György – Szőke Mátyás: A visegrádi ferences kolostor

rűlt bordák azonban nem mind tartoztak a kerengőboltozat jól ismert típusához: több példányt találtunk egy másik, eltérő méretű és formájú, de ugyanúgy rózsaszínűre festett, kétszer hornyolt bordatípusból. Ez arra vallott, hogy a kerengő felett boltozott emeleti terem helyezkedett el. A templom és a kerengő egyszerre épült, nem sokkal 1425 után. A templom hajója boltozott volt, a boltozatok falpilléreinek, in situ maradványai egyelőre még nem kerültek elő, de az 1930-as években megtalált kövek valószínűleg ide tartozhattak. (3. kép) A falpillér lábazat a prágai Szent Vitus székesegyház Peter Parler által alkalmazott falpillér lábazatainak valamivel gazdagabb változata, hasonló fomákkal találkozunk a soproni Szent György templomban is. A hajó északi oldalán a kerengőfolyosó felett támívekkel vezették át a boltozat oldalnyomását a támpillérekre. A templom délnyugati sarkát átlós támpillér erősítette. A hajó profilált ablakkeretéből a délnyugati szakasz előtt az omladékrétegből került elő egy kőtöredék (4. kép), melynek profdmegoldása a falpillérekhez hasonlóan szintén ismert a 14. század végi, 15. század eleji csehországi építészet körében. A viszonylag rövid szentély a nyolcszög három oldalával záródott. 4. Ablakkeret töredék a templom délnyugati falszakasza előtti omladékrétegből. 5. a. A déli kerengőszárny kőpadjainak profilja b. A templomhajó támpilléreinek lábazati párkányának profilja.