Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Buzás Gergely – Laszlovszky József - Papp Szilárd - Szekér György – Szőke Mátyás: A visegrádi ferences kolostor

3. Falpillér lábazati kövei a kolostor területéről. 1992-ben az északi kerengőszárny feltárását kezdtük meg. A folyosó nyugati része fölött három szelvényt nyitottunk (92/X, XI, XII). A kerengőfal épen került elő a padka magasságáig, bár maguk a padkakövek hiányoztak. Az egyik kerengőnyílás szélén egy udvarra nyíló átjárót találtunk. A folyosó északi falán szintén találtunk egy kifelé vezető ajtót. Az északnyugati sarokban a falon kb. fél méterrel a padló felett gerendafészkeket fedeztünk fel. Valószínűleg ezek egy fapad nyomai lehettek. A nyugati fal előtt egy téglából falazott padka került elő. A padka északi végéről eredetileg néhány lépcsőfok vezetett fel egy ajtóhoz, amely a nyugati szárny északi, földszinti helyiségébe nyílott. A téglapadka, a lépcső és az ajtó már a 16. században készültek. Alattuk egy korábbi, mélyebb szinten elhelyezkedő nyílás befalazott nyomait figyeltük meg. Ez valószínűleg egy pinceajtó lehetett. A kerengő délnyugati része alatt húzódó pincére, vagy esetleg egy 16. században betemetett, korábbi pincegádorra utal itt a kerengő 16. századi padlójának erőteljes süllyedése is. A kerengő 16. század eleji boltozása során a széles északi kerengőszárnyat egy középső oszlopsorral két hajóra osztották. Előkerült az oszlopsor sávalapozása és rajta néhol még az oszloptalapzatok helye is. Az oszlopokból sajnos csak egy nyolcszögletű vörös mészkő törzstöredék maradt fenn. A boltozati bordákat a délnyugati szakasz kivételével szinte mind kiszedték az újkorban. Az előke-