Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Nagy Emese: Az ozorai obszerváns ferences kolostor

Az ozorai típusú, kis helyre összeszorított, apró szerzetesi cellák építése valószínűleg összefüggött a szigorú obszerváns ferenceseknek a szerzetesi szegénységet, egyszerűséget hangsúlyozó szabályaival. E szabályok tiltják a nagyobb arányú és felesleges építkezéseket. Szent Ferenc eredeti szabályzatának megfelelően leszögezik, hogy a rendtagok „óvakodjanak olyan számukra épített szentegyházakat, lakhelyeket elfoglalni, melyek a fogadott szegénységhez nem illenek". Nagyobb építkezéseket csak a tartományi gyűlések hozzájárulásával végezhetnek, s szigorúan ellenőrzik, hogy az építkezések során nem lépték-e túl az engedélyezett kereteket.

22 Nyilvánvaló, hogy a kényelmetlen, apró cellák építése is a szigorúan vett szegénységi fogadalommal függ össze: méreteik akkorák, hogy egy fekvőhelyen kívül más nem igen fér el bennük, de nem is kell, mivel a szabályok tiltják bármiféle saját holmi őrzését, még azt a minimális ruhamennyiséget is megszabják, amit egy-egy szerzetes magánál tarthat.

23 Az elmondottak alapján tehát változatlanul valószínűnek tarthatjuk, hogy az ozorai kolostorban talált, apró cellákból álló kettős cellasor a szigorú ferencesrendűek, azaz az obszervánsok középkori kolostorainak jellegzetessége. Az elkövetkező, elsősorban régészeti kutatások feladata lesz, hogy a kisszámú analógiák alapján levont következtetésünket igazolja vagy esetleg elvesse, módosítsa.

24 JEGYZETEK 1. Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor FA XX (1969) 135-153. 2. Nagy i. m. 145. és 10, 12. jegyzetek; Engel Pál: Ozorai Pipo. in: Ozorai Pipó emlékezete, (szerk. Vadas Ferenc) Szekszárd, 1987. 53-88. 3. Nagy i. m. 145. 11. jegyzet; Kollányi Eerencz: Magyar ferencrendiek a XVI. század első felében. Sz 32 (1898) 317-327, 405-419, 510-518, 600-620, 716-731, 814-821, 909-930; Karácsonyi I. 306-322; Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. Sz 106 (1972), újra kiadva: Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. 8283; Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. Sz 105 (1977), újra kiadva: Fügedi i. m. (1981) 32-33. 4. Karácsonyi 308-329; Fügedi i. m. (1981) 32-33, 82-83. 5. Karácsonyi I. 314, II. 131-133; Fügedi i. m. (1981) 32, 83. 6. Engel i. m. 60-61. 7. Kollányi i. m. 323. 8. Engel i. m. 60, 74. 9. Karácsonyi II. 132. 10. Karácsonyi I. 330-331, 348, 378. 11. Karácsonyill. 132. 12. Kollányi i. m. 512-513. 13. Karácsonyi II. 132. 14. Nagy i. m. 145-146; Karácsonyi I. 132-133; Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp., 1897. 410. 15. A maradványoknak az alábbiaknál részletesebb leírását és ásatási fotóját 1. Nagy i. m. 135-144. 16. Dümmerling Ödön: A Ferencrend középkori csúcsíves stílű építészetének emlékei Magyarországon. I-III. (Kny. a Technika 1941, 1943, 1944. évfolyamaiból) III. 5-12. 17. A biztosan 1420 után, de még 1452 előtt felépített, tehát Ozorával nagyjából egykorúnak tekinthető obszerváns ferences kolostor (Scherer Ferenc: Gyula város története. I. Gyula, 1938. 49; Karácsonyi I. 332-333, II. 70-72.) temploma kevéssel lehet kisebb az ozoraiénál. A kolostor itt is a templomtól délre épült fel, s ami a legfontosabb: a keleti kolostorszárnynak a templommal átellenben lévő - déli - felében itt is megtaláljuk a kerengőfolyosó mellett az egymástól keskeny folyosóval elválasztott apró cellák kettős sorát. Implom József ásatási alaprajzán jól látszik, hogy nemcsak a templomot bővítették, de a kolostoron is végeztek nagyobb alakításokat. Pontos ásatási adatok híján, a maradványok periodizációját nem ismerjük, a kettős cellasor azonban nem tartozik az 1556-ig fennálló kolostor utolsó építési periódusához. Jól látszik ugyanis az alaprajzon, hogy a templom szentélye és a kettős cellasor közötti nagyméretű helyiség másodlagos átalakításakor annak déli falában félbevágták a kettős cellasor utolsó két celláját. Valószínűleg en-