Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Nagy Emese: Az ozorai obszerváns ferences kolostor

szárny templom felőli oldalát nem tudtuk teljesen tisztázni, de a maradványokból, s a régészeti megfigyelésekből kiderült, hogy ezen a szakaszon az első építkezés után nem sokkal jelentős átépítés történt, melynek során a keleti szárny északi, eredetileg földszintes felét — mintegy 20 méter hosszúságban - emeletesre alakították. Földszintes maradt azonban a keleti szárny további - déli - szakasza, melyben a maradványokból az eddig általános ismertektől eltérő cellaelrendezés rajzolódott ki. A cellák ugyanis nem foglalták el a kerengőfolyosóhoz kapcsolódó épületszárny teljes szélességét, hanem egy, a szárny belsejében végigfutó keskeny középfolyosó két oldalára fűződtek fel, és így igen kisméretűek (2,5 x 2,5 méter) voltak. Belső szintjeik többszörös megújítása arra vallott, hogy a kolostor fennállása alatt kezdettől végig ez az alaprajzi elrendezés létezett. A kolostor délkeleti sarkán és tőle délre, a déli szárny teljes szélességét elfoglaló helyiségek húzódtak. Itt az eredetileg egyenes déli zárófalhoz később másfajta téglából emelt toldaléképület kapcsolc')dott. (Ez utóbbi téglafajtából készült a szentélybe utólag beépített kripta is.) Tűzhely alapozás és ételhulladékos külső rétegek alapján a déli szárnyban kereshetjük a konyhát és a refektóriumot. Megtaláltuk a „Barátkút-tér" névadó kútjának helyét is. Az 1950-ben betemetett kútnak az oldala - a helybéliek elbeszélései alapján - ki volt téglázva, s a vízszint alatt szürkésfehér faragott kövek látszottak. A leírás alapján a középkori eredetűnek tartható kút minden bizonnyal a kolostor kerengőjében álló kút volt. Az ásatások hírt adtak az épület többszöri égéséről és végső pusztulásáról is. A megújított padlószintek alatt nem egyszer voltak összefüggő égésnyomok, a legfelső padlószintek égett, kormos, hamus felülete pedig arról tanúskodik, hogy a végső pusztulás nagy égéssel kezdődött. Az ozorai kolostor feltárt alaprajzi részleteit vizsgálva azt látjuk, hogy az fő vonásaiban nem tér el az általános ferences építési szokásokté>I:

lb erősen nyújtott szentélyéhez a szentélynél nem sokkal szélesebb hajó kapcsolódik; tornya a szentélynek a kolostor felőli - jelen esetben déli - oldalán található, a kolostori szárnyakat pedig kerengőfolyosó választja el a középső udvartól. Az egyetlen jellegzetes különbség a már említett kettős cellasor. Korábbi publikációnkban már felvetődött bennünk az a kérdés, hogy nem tulajdoníthatjuk-e ez utóbbi jelenséget - a folyosóval egymástól elválasztott apró cellák kettős sorát - az obszerváns ferencesek által bevezetett és alkalmazott szokásnak? Erre vallott ugyanis, hogy a kettős cellasorral épített gyulai, szegedi és okolicsnói (középkori nevén liptói) analógiák mind a ferencesek szigorúbb ágának használatára épültek, míg a marianus ferencesek, ismert alaprajzú középkori kolostoraiban sehol nem fordul elő ez a jellegzetesség. Azóta a más szerzetesrendek kolostoraiban végzett, elég nagyszámú ásatás negatív eredményei, s egy-két pozitív irányba mutató egyéb újabb adat csak megerősíteni látszik eredeti elképzelésünket. A korábban említett analógiák közül mind keletkezési időben, mind alaprajzi elrendezésben Gyula áll legközelebb Ozorához: mindkettőben azonos helyen, a templomtól délre eső kolostor keleti szárnyában, s annak is a déli felében található a kettős cellasor.

1 ' Az 1480 körül épült szegedi obszerváns kolostorról 1713-ból maradt fenn egy, a nagy barokk átépítés előtti alaprajz amely szerint a nyugati szárnyban helyezkedett el a középfolyosóval egymástól elválasztott kettős cellasor.

18 Az okolicsnói kettős cellasor a Corvin János által 1489- 1490-ben építetett kolostor 1697-ben újjáépített déli - a templommal átellenes - szárnyában húzc>dott, de itt a kerengőfolyosó a kettős cellasor mentén megszakadt. (2. kép) Talán itt is a középkori hagyomány későbbi megőrzésével állunk szemben. Az ozorai kolostor ásatása és publikálása óta - mint említettük - jó néhány kolostorépületet tártak fel. Ezek között sem a más szerzetesrendekhez, sem pedig a