Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Nagy Emese: Az ozorai obszerváns ferences kolostor

1. Az ozorai ferences kolostor feltárt maradványai. ni). 1543-ban fajul odáig a helyzet, hogy el kell hagyniuk kolostorukat. Török Bálint pápai birtokán lévő obszerváns kolostorba menekülnek, ott helyezik el egyházi felszereléseiket, melyeket Török Bálint protestánssá lett János fia nem ad többé vissza nekik.

14 Ezzel véget is ér az ozorai ferences kolostor története. Megkezdődik pusztulása, s többé - mint működő kolostort - nem is említik. A következőkben lássuk tehát a kolostor feltárt maradványait.

15 Említettem már, hogy az igen korlátozott anyagi keretből végzett ásatás korántsem törekedhetett teljességre. Kutatóárkokkal tudtuk átmetszeni a kolostor és a templom keleti részét, s néhány - de nem minden - kritikus pontra tudtunk ráásni nagyobb szelvényívekkel. A hajdani mezőváros szélén elhelyezett kolostor maradványai ma a község forgalmas útvonala és most is „Barátkút" térnek nevezett tere alatt húzódnak, így középső szakaszát az átmenő forgalom miatt nem vizsgálhattuk, míg nyugati széle a teret szegélyező házak és kertek miatt nem volt hozzáférhető. A kutatások az itt bemutatott alaprajzi részeket hozták felszínre. (1. kép) Megállapítható volt, hogy az épületegyüttes (ebbe beleértendő a 8,50 méter szélességű templomszentély, s a tőle délre fekvő keleti kolostorszárny) észak-déli irányban összesen 73 méter széles volt. A kelet-nyugati irányú kiterjedésre részben a terepadottságokból, részben a környék lakóinak a visszatemetett falakra vonatkozó közléseiből következtethettünk. A templom hossza - ezen adatok, és a korabeli hasonló típusú templomok arányainak figyelembevételével - 35-40 méter lehetett (ebből 17 méter volt a szentély mérhető belmérete!), míg a feltehetően szabálytalan négyszögű, dél felé szélesedő kolostorépület legnagyobb kelet-nyugati irányú kiterjedése kb. 55-60 méterre tehető. A kutatások során nyert adatokból lehetővé vált a szentély, valamint a szentély és hajó déli külső találkozási pontjában elhelyezett torony pontos alaprajzi rekonstrukciója. A kolostor keleti szárnyának és délkeleti sarkának alaprajzát csak fő vonásaiban ismerhettük meg. Ami a maradványok építőanyagát illeti; a templom és torony alapjait és megmaradt felmenő falait kőből építették, de a szintek fölötti pusztulási rétegekből arra következtethettünk, hogy magasabban lévő szakaszai már téglából készültek. Kőből faragták azonban a boltozat nagyobb számban megtalált bordáit, s valószínűleg az egyéb profilait szerkezeti részeket is. A kolostor lakóépületeinél csak a falak alapjai készültek kőből, a szintek fölötti felmenő falak anyaga tégla volt. A kolostor külső keleti fala a torony oldalához csatlakozott. A keleti kolostor-