Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Entz Géza: Az európai koldulórendi építészet

fontos szerepet játszott. Sokban hozzájárult ahhoz, hogy a 14-15. században a városok kiemelkedő értékű művészeti központokká váltak. Mivel a koldulórendek építészetében szerkezeti és formai egyszerűség uralkodott, a nagy falfelületeket - elsősorban Itáliában - falképekkel borították, mégpedig nem csak a templomokban, főként ezek szentélyeiben, hanem a kolostorokban is, hangsúlyosan a refektóriumokban. Az ábrázolások ikonográfiái programjaiban, a Krisztus életét bemutató sorozatok mellett, nagy szerepet kapott az alapítók élete és a rendek hivatásának, eredményeinek bemutatása. Ez az itáliai gyakorlat tükröződik a keszthelyi ferences és a siklósi Ágoston-rendi templomok szentélyeinek gazdag, itáliai jellegű festészeti díszítésében is. A koldulórendek bámulatos gyorsasággal terjedtek el a 13. század folyamán egész Európában. Építészeti megoldásaik még az egyszerűségen belül is változatos képet mutatnak, mivel alakulásukban a helyi hagyományok is érvényesülhettek. Találóan írta Humbertus de Romanis, domonkos rendfőnök 1252-ben, hogy ahány rendházuk van, kolostoraik és templomaik annyi féle formát és elrendezést követnek. Ennek ellenére a Mediterráneum északi felében kivirágzó művészeti tevékenységük lényegében mindenütt azonos módon nyilvánult meg. Német területen a kereszthajó nélküli, háromhajós bazilika vált kedveltté. Jellegzetes példái a kölni minorita és a regensburgi domonkos templomok. Ausztriában az egyhajós, hosszú szentélyű megoldás is elterjedt, amely méretektől függetlenül, Magyarországon uralkodó jellegű lett. A koldulórendi építészet szerkezeteivel, formáival, tér- és tömegalakításaival igen jelentősen befolyásolta a klasszikus gótika virágzása utáni, dél-európai indíttatású, városi és vidéki gótika fejlődését, és ebben a társadalom széles rétegeivel létrejött szoros kapcsolata lényegesen közrejátszott. Leglényegesebb elemei fokozott mértékben és hangsúllyal jelennek meg a délfrancia gótika leghatalmasabb alkotásában, az avignoni pápai palotában. Különösen VI. Kelemen 1350 körül emelt I, alakú palotaszárnyának kéthajós kihallgatási terme s fölötte húzódó, egyetlen hosszú terű, ugyancsak keresztboltozatos kápolnája, növeli monumentálissá a palota óriási déli szárnyának koldulórendi puritánságéi, komor, belső megjelenését. Jellemző, hogy a XII. Benedek korábbi palotájának legjelentősebb dísze, a sienai művészek által készített, egyházi és világi tárgyú falfestmények, amelyek műfajukban a toscanai koldulórendek gyakorlatát idézik. A délfrancia gótika hatása a 14. században nemcsak délre, Katalóniába, Barcelona és környéke templomaira, hanem északra, Közép-Európára is kisugárzott. IV. Károly német-római császár személyében az egykorú Európa kultúrájának északi és déli szálai egyesültek. Prágai központjának kifejlesztésében, építészetének kialakításában, Avignon jelentős szerepet kapott. Prága pedig a 14. századi közép-európai gótika egyik fő forrása lett. így a délfrancia gótika, elsősorban a koldulórendek művészeti tevékenysége által, a stílus fejlődése későbbi szakaszának alakulását jelentős mértékben befolyásolta, s annak egyik lényeges összetevőjeként tartható számon.