Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Entz Géza: Az európai koldulórendi építészet
párizsi és toulouse-i jakobita templomok 1221-ben és 1230-ban meginduló építkezései, a század második negyedében emelt egyhajós Szent Ferenc templom Assisiben, valamint a domonkosok és ferencesek firenzei templomai, a belső tér egységességéről és külső tömegük tömbszerű kialakításáról tanúskodnak egyértelműen. Az itáliai példák kereszthajós és részben bazilikális szerkezete lényegesen nem zavarja a tömeghatást, amely Toulouse-ban a jakobi ták egyházának várszerű zártságábanjut legtisztább és leghatásosabb megfogalmazásához. A templombelső terem, illetve csarnok megoldása a koldulórendek történelmi szerepével és rendeltetésével is alapvetően összefügg. Hiszen ők azok, akik a Földközi-tenger térségében, főként az ottani városokban veszélyesen elterjedt eretnekség ellen felvették a harcot, és meggyőzéssel, a bűnbánat hirdetésével, a szegénység és a polgárság minél nagyobb tömegét akarták az igaz egyház kebelébe visszavezetni. A Legenda aurea szerint III. Ince pápa álmában látta, hogy az összeroskadni készülő lateráni bazilikát egy szegényesen öltözött ember támasztja meg hátával, s így az összedőléstől megóvja, Giotto ezt a jelenetet Assisi felső templomában festette meg, Szent Ferencre vonatkoztatva az eredetileg a Domonkos legendában leírt álmot. A ferencesek és domonkosok térítő munkája megkövetelte, hogy szavuk minél több emberhez eljuthasson. E célnak akkor már Itáliában és a francia vidékeken egyre nagyobb szerepet vállaló városok feleltek meg. A korábbi, inkább kontemplativ rendekkel szemben, amelyek kolostorai kerülték az emberlakta környezetet, a kolduló barátok a városokba költöztek, hogy az ott lakó és a különböző céllal oda sereglő népnek hirdessék az igét. Bár eleinte, főként a ferencesek, a szabadban tartották a prédikációikat, s e szokás a templomon kívüli szószékek tanúsága szerint még sokáig élt; a barátok egyházaikat is alkalmassá tették nagy tömegek befogadására, s e célra a tágas termek és csarnokok bizonyultak legalkalmasabbaknak. A koldulórendek eleinte maguk bonyolították le építkezéseiket. De később is résztvettek a munkákban, főként annak irányításában. Nagyon jellemző, hogy a domonkosok szabályzata elrendelte, hogy az építkezések szakértők bevonásával történjenek, akik nyilván nagyrészt polgári személyek lehettek. A bizottságot azonban mindig a „praefectus operum" vezette, aki viszont a szerzetesek közül került ki. A szabályzat megfogalmazása e tekintetben nagyon pontos: „Volumus autem quod fiat cum maturo consilio peritorum in arte, in ligno, vei in alia materia, formula totius Domus construendae, quam non liceat transgredi voluntate varia Praesidentium, sed iuxta illám aedificetur. Praefectus operum dicitur Fráter, qui constituitur ad exsequendum circa opera illud, qued Praelatus de consilio operariorum (si magnum quid fuerit) vei etiam alia sine consilio (dummodo non sint magna) duxerit ordinandum." [Azt akarjuk, hogy a mesterségben, a fában vagy más anyagban jártas emberek érett tanácsával legyen az. egész építendő rendháznak szabályzata, amelyet a résztvevők különböző véleménye esetén se legyen szabad átlépni, de a szerint kell építkezni. A munkák elöljárója szerzetes testvér legyen, aki azért van odaállítva, hogy a munkát illetően végrehajtsa azt, amit a munkát vezető a szakemberek tanácsára (amennyiben valami fontos dologról van szó) vagy más, azok tanácsa nélkül (ha nem valami fontos dologról van szó) végrehajtani helyesnek tart.] Az. építkezések e fajta szervezése még szorosabbá tette a koldulórendek és a városi polgárság kapcsolatát. A polgárság nem csak befogadta, hanem egymással versengve erőteljesen támogatta városa koldulórendjeit. Firenzében így alakultak ki a több kerengőből álló, hatalmas kiterjedésű kolostor együttesek. Nyugat-Európa erős városi polgársága a legkülönbözőbb adományokkal halmozta el a koldulórendeket, amelyek élete falaik között folyt, s működése a város fejlesztésében, védelmi rendszerében
