Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

20. A kolostor 17. századi állapotának rekonstrukciós rajza. II. A végvár A 16. században a domonkos rend magyarországi rendtartományának szinte minden kolostora feloszlott. Avasvári domonkos kolostor 1557-ben néptelenedett el, amikor a szerzetesek a török veszély miatt elhagyták az ősi épületet, a győri és a nagyszombati rendházakba költöztek.

29 A kolostort és a hozzátartozó javakat a káptalanra bízták, de a káptalan sem tudta már sokáig helyben védeni a domonkosok birtokait. 1578-ban a pozsonyi országgyűlés határozatára át kellett települniük a biztonságosabbnak ítélt Szombathelyre.

30 A gazdátlan kolostorépületre közel egy évszázados, viharos, többé-kevésbé elhagyatott sors várt. Először a település birtokosa, a Gersei Pető család tette rá a kezét az épületre. 1583-as osztozkodó levelükben már megemlítették a kolostort.

31 Vasvárott fekvése miatt elsősorban a káptalani templom volt alkalmas védelmi, katonád funkcióra. A 16-17. századi forrásoknak várat említő adatai főként az elhagyott káptalani templomra vonatkoznak. Az épületet megerősítették e korszakban, de még így sem volt jelentős erősség a „kanizsai végeken". A káptalani dombnál lényegesen kedvezőtlenebb terepadottságai ellenére a volt domonkos kolostor szintén látott el védelmi funkciókat. 1597-ben a Rába őrizetére rendelt katonaság szállásolta el magát az épületben, de 1600 körül már a káptalani dombon talál-