Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

4. Az északi kapu felmérési rajza. pontban, egy fő építési periódusban, egységes elképzelés alapján készült el a templom és a rendház, abban az alaprajzi és tömegformában, amely napjainkig is meghatározza a kolostort.

5 A szabályos négyzetes tömböt bezáró templom és rendház az ispáni vár „suburbiurnában" helyezkedett el. A középkori vasvári kolostor fekvése, alaprajzi elrendezése, építészeti kialakítása, egy-két helyi adottságból adódó eltérést kivéve, teljes egészében megfelelt a domonkos rend építési szokásainak. Az eltérések a település szerkezetéből és a földrajzi körülményekből adódtak. Ma még nem tisztázott az egykor három részből álló Vasvár - a királyi, majd magánföldesúri tulajdonú Vasvár, a káptalani birtokrész Szentmihályfa (Szentmihályfalva) és a földesúri, majd káptalani fennhatóság alá került Zsidófölde - pontos területi lehatárolása és az ispánsági vár elhelyezkedése. Ismeretlenek a település domborzati viszonyai, a terepalakulatok mesterséges változásai. (1. kép) A templom A kolostoregyüttes északi szárnyát az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom alkotja. (2-3. kép) Alaprajza, tömegalakítása semmit nem változott építése óta, középkori nyílásrendszere pedig megközelítőleg épen, rekonstruálhatóan került elő a vakolat alól. Falai a párkányokig, az oromfalakat is beleértve középkoriak, terméskövekből épültek. Az ablaknyílások kávájának kialakításánál használtak csak téglát, mégpedig rézsűs idomtéglát. A könyöklők, szemöldökök felső záradéka általában kőből