Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete

faragott. Az egész középkori kolostoregyüttesnél megfigyelhető volt, hogy a faragott kő használata nagyon kivételes, a részletformák kialakításakor elsősorban az idomtéglát alkalmazták. A templom középkori fő-, vagy inkább világi bejárata az északi homlokzatról nyílott. A kapu szokatlan oldalon való elhelyezésére a kolostor telepítése ad magyarázatot. A kolostor a templom déli oldalához csatlakozott, a nyugati oldal előtere a középkorban nem közterület, hanem a kolostor kertje volt, ezért csak az északi oldalon készülhetett kapu a világi hívek számára. (4. kép) A kapu teljesen elfalazott állapotban került elő a vakolat alól a homlokzat nyugati szakaszán.

6 A tégla köpeny lefejtése után egy enyhén csúcsíves, bélletes, leveles oszlopfővel díszített kapu töredékei bontakoztak ki. A fennmaradt felületekből megállapítható volt, hogy a kapu béllete két lépcsővel emelkedett ki a homlokzat síkjából, a sarkokban háromnegyed, esetleg egész oszlopok voltak. A fejezet töredékei két egymás feletti szinten, középeres, a síkból kihajó levélsort mutattak, a fejezetet koronázó párkánnyal. Felettük szemöldökgerenda hidalta át a kaput, amelyről a csúcsíves oromzat indult, minden bizonnyal a sarkokban lévő oszlopok tagolását követő hengertagos díszítéssel. Felül a falszövetbe ültetett ferde kőlapok fedték az oromzatot. Az északi homlokzaton a középkorban más nyílást nem nyitottak. A templom nyugati homlokzatát - ahol a jelenlegi főbejárat található - a középkorban két, nyújtott, félköríves lezárású ablak, felettük középen egy körablak törte át. A jelenlegi főbejárat helyén a középkorban ajtónyílás nem volt. (5-6. kép) A félköríves lezárású ablakok a nyugati homlokzaton kívül a déli és a keleti homlokzaton is azonos kialakításban készültek. Magasságuk, homlokzatonként kissé eltérő méretben, 480-500 cm között, külső szélességük 150-160 cm között változik, kávájuk a nyugati oldalon 60 fokban, a másik két oldalon 45 fokban rézsűsödik. Az ablakokat a falvastagság közepén lévő keretkőbe foglalt rács (vasrács) zárta le. A nyugati homlokzaton középütt lévő körablak külső káváját, amely itt minden bizonnyal faragott kőből készült, elbontották.

7 A kivett kőkeretek felfekvése, a falvastagság és a középen megmaradt, az eredetileg rácsot magában foglaló keretkő tette lehetővé méretének pontos meghatározását. A középkorban a templom hajóját déli oldalról négy félköríves lezárású ablak és egy körablak világította meg. (7. kép) A körablak a homlokzat keleti végén helyezkedett el és emiatt lehet eltérés a félköríves ablakok tengelytávolságában. A három nyugati ablak azonos tengelytávolságra van egymástól, míg a negyedik ablak közelebb került a harmadikhoz, hogy ezáltal a körablak még kialakítható legyen a homlokzat keleti végén. (8. kép) A körablak külső káváit téglából falazták, és a déli homlokzaton a félköríves ablakok külső lezárásánál sem alkalmaztak faragott kő anyagot. Ez. a homlokzat nyilvánvalóan belső, csupán a kvadratúra felé néző volta miatt egyszerűbb kialakítású a többi oldalhoz képest. A falvastagság közepén a körablakot és a homlokzat többi ablakát is keretkőbe helyezett rács (vasrács) zárta le. A körablak feltételezéseink szerint a templom lettnerét világította meg; a szentélyrekesztő magassága miatt készült a homlokzatra egy körablak, nem pedig egy nyújtott félköríves ablak, nem pedig egy annál mintegy két méterrel lejjebb záródó, nyújtott, félköríves záradékú, a többihez hasonló ablak.

8 A körablakon kívül még egy nyílás utal a szentélyrekesztő meglétére. A szentély északi oldala mellett álló toronyból - napjainkra többször átalakítva és befalazva - egy középkori nyílás vezetett a hajó felé olyan magasságban, amelyről a lettner emeleti szintje megközelíthető lenne. A középkori szerzetesek a kvadratúra felől is bejuthattak a templomba, azon a