Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Végh András: A középkori budai királyi palota színes mázas tetői

azt korábban láthattuk, Mátyás király korából származó földfeltöltésekben helyezkedett el (Kápolna mellett 7. réteg). Ez tehát a tetőcserepek készítési idejének meghatározásánál a terminus ante quem. Ez a sok egyéb szemétre vetett tárgyat is tartalmazó feltöltési réteg, nélkülözte az épülettörmeléket, vagyis nem köthető egy épület bontásához, vagy pusztulásához. Azért kell ezt hangsúlyozni, mivel a tetőcserepek aligha készülhettek a Mátyás-kornál korábban. A királyi palotában előkerült kályhacsempék, és majolikák vizsgálatai alapján ugyanis úgy tudjuk, hogy a fehér és kék mázszínek, amelyek elkészítéséhez az ónmáz ismerete szükséges, csak a 15. század második felében, a Mátvás-korban tűnnek fel. Nem lehetett ez másképpen a mázas tetőcserepeknél sem. Minthogy a fent említett lelőhelyről mindkét fő típusból, a karéjos és a lekerekített aljú tetőcserepekből is kerültek elő töredékek, így a mázas tetőcserepek készítési korát egységesen Mátyás király idejére tehetjük, vagyis az ő nagyszabású építési tevékenységének tulajdoníthatjuk keletkezésüket. A kápolna tetőzetéhez tartozó tetőcserepek esetében ez a kormeghatározásjói egybevág a kápolna építéstörténetével, hiszen úgy tudjuk, hogy Mátyás nagymértékben átépíttette a kápolnát. Erre utal Bonfini és Heltai Gáspár leírása,

38 amelyet a kápolna esetében alátámasztanak a feltárásokon talált kőfaragványok is. A kápolna környékén nagyszámban kerültek elő nagymértékű hálóboltozatok elemei, bordák, zárókövek és bordaösszemetsződések.

39 Ezek a boltozatok nyilván egykor a kápolnához, illetve a mellette elhelyezkedő könyvtárteremhez tartoztak.

40 A kápolna újraboltozása után el kellett készíteni újból a tetőzetét is, és ekkor kerülhettek helyükre az. alul karéjos típusú tetőcserepek. A Mátyás király által készíttetett tetők ezután még hosszú ideig szolgálták az épületek védelmét. Bizonyítják ezt az eső és fagy által alaposan megviselt felületek: a mázatlan, karéjos aljú töredékek felső lapjai erősen kopottak, a mázas és aranyozott darabokon pedig a máz pattogzódott sok esetben fel. Végül is, mintegy kétszáz éven keresztül fedték a palotát az. I. Szárazároktól délre eső területen, felkeltve az utazók csodálatát, mint Evlija Gselebiét is. 1686-ban a város visszahódítását eredményező ostrom súlyos pusztításai során, amikor a palotaegyüttes még álló épületei teljesen leégtek, a színes tetőcserepekkel fedett tetők is végleg m egse m m i sü 1 te k.

41 RÖVIDÍTÉSEK Balogh 1966 Balogh Jolán: Művészet Mátyás király udvarában. I-II. Bp. 1966. Bonfini 1941 Anion lus de Bon finis: Rerum Hungaricarum Decades. Tomus IV. Ed. József Eógel - Béla hányi - Lajos Juhász. Bp. 1941. Evlija 1985 Evlija Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. 2. kiad. Bp. 1985. Duma 1957 Duma György: Középkori mázas kerámiák aranyozása Magyarországon. Építőanyag VIII. (1957) 204-211. Duma 1958 Duma György: Középkori mázas kerámiák vizsgálata. Budapest Régiségei XVIII. (1958) 565-586. Gerevich 1966 Gerevich László: A budai vár feltárása. Bp. 1966. Heltai 1981 Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. Bp. 1981. Holl 1987/1988 Holl Imre: A budai várpalota egy középkori rétegsorának elemzése. Archaeológiai Értesítő CXIV-CXV (1987/1988). 183-198. Huszár 1956 Huszár Lajos: A budai várpalota ásatásainak éremleletei. Budapest Régiségei XVII. (1956) 197-240. Mikó 1989 Mikó Árpád: Egy stílusfordulat reinkarnácicja. Antonio Bonfini építészeti terminológiájának értelmezése. In: Sub Minerva nationis praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréről Németh Lajos 60. születésnapjára. Bp. 1989. 37-40. Nagy 1992 Nagy Emese: A budavári középkori királyi palota épületeiről származó kőfaragványok lelőhelyek szerinti feldolgozása. T-II. Kézirat 1991-1992. BTM Adattár.