Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Végh András: A középkori budai királyi palota színes mázas tetői

Rózsa 1963 Rózsa György: Budapest régi látképei (1493-1800). Bp. 1963. Voit-Holl 1956 Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Budapest Régiségei XVII. (1956) 73-150.' JEGYZETEK 1. Evlija Cselebi 1985. 276. A török utazó ittjártakor a középkori budai királyi palotának még tekintélyes része épen, tető alatt állt, amint azt az 1686-os ostrom előtt készült metszetek bizonyítják. (Hallart-Wening 1684. Rózsa 1963. Kat. 77.; Hesseni tiszt rajza 1686. Rózsa 1963. Kat. 260.) Az ún. I. Szárazároktól délre eső épületek, vagyis a Díszudvart övező és attól délre fekvő palotaszárnyak még épek voltak, a Csonkatornyot kivéve, amely romokban állt. A korábbi, elsősorban az 1578-as lőporrobbanás okozta pusztítások a két Szárazárok közötti területet, azaz az ún. Zsigmond udvart tették teljesen tönkre. Evlija Cselebi már tágas térséget látott a helyén, amelyet Báli pasa tereként nevezett meg és az isztambuli At-Mejdán térhez hasonlított. 2. A színes mázas tetőcserepek a budai királyi palota Gerevich László vezette feltárási munkálatai során kerültek napvilágra 1948 és 1962 között. A leletek feldolgozásában az ásatáson bevezetett elnevezéseket, illetve hálózati rendszert használjuk. Az elnevezések jegyzékét és magyarázatát a tanulmány végén közöljük. 3. Ltsz.: BTM 50.252.; 50.291.; 50.301.; 50.302.; 50.305.; 50.308.; 50.310.; 50.318.2.; 50.318.3.; 50.384.; + 2 db. leltározatlan töredék 4. Ltsz.: BTM 50.315.2.; 50.317.1. 5. Ltsz.: BTM 50.303.; 53.2043.; 51.1108 6. Ltsz.: BTM 53.2042.; + 3 db. leltározatlan töredék 7. Ltsz.: BTM 50.294.; 50.312. 8. 2 db leltári szám nélkül. 9. Ltsz.: BTM 50.306.; 50.453. 10. Ltsz..: 50.327. 11. Ltsz.: BTM 50.287.; 50.452.; 52.327. 12. Ltsz.: BTM 49.660.; 50.290.; 50.323.; 50.324.; 50.386.; 51.1111.; 51.2293.; 54.17.; + 6 db leltározatlan töredék 13. A kápolna feltárásáról sajnos elég kevés adatot ismerünk. A feltárásokat publikáló Gerevich László monográfiájában [Gerevich 1966.) nem ismerteti a kápolna rétegviszonyait, az ásatások dokumentációjának pedig csupán töredékei találhatók meg a BTM Adattárában. Ezekben nem történik említés a kápolnáról. Nagy segítségemre volt Nagy Emese kéziratban lévő kőfaragvány katalógusa {Nagy 1992.), amely a BTM Adattárában található. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Szerzőnek, hogy pótolhatatlan forrásértékű munkáját rendelkezésemre bocsátotta. A kisleletekre vonatkozó adatok a BTM Középkori Osztályának nyilvántartásából származnak. 14. Nagy 1992. I. 92-99. 15. Ltsz.: BTM 80.508. 16. Ltsz.: BTM 51.2291.; 51.2298. 17. Míg az 1684-es ostrom ábrázolásain ép tetővel látható a kápolna (pl. Hallart-Wening 1684. Rózsa 1963. Kat 77.), addig az 1686-os ostrom idején, illetve az ostrom után készült metszetek romos épületnek mutatják. Tetőzete leégett, boltozatai pedig beomlottak, (ld. Juvigny-Greischer 1686. Rózsa 1963. Kat 264.) 18. Holl 1987/1988. 188. 19. Holl Imre tanulmányában az épületet Gerevich Lászlóhoz hasonk>an a korai Zsigmond-korra keltezi, ezzel szemben azonban a közölt metszetrajzokból megállapítható, hogy az 5/A. - 8. számmal jelölt feltöltési rétegek az épület küszöbének szintjéig tőlük ki a helyiség belsejét, illetve töltik fel a mellette lévő udvart, közöttük járószint nem található. A rétegeket a bennük talált érmek egységesen a Mátyás-korra keltezik: 5/A.R. - Mátyás 1482-86; 6.R. - Zsigmond - Mátyás 1468/71; 7.R. 1430 - 1471-81; 8.R. {Huszár 1956). Az efölötti 5. réteg a palota első ostromai pusztításainak maradványa, ekkor a kis épület is rombadőlt. 20. Schedel 1493., {Rózsa 1963. Kat. 86.); Hallart-Wening 1684. {Rózsa 1963. Kat. 77.) 21. Lelőhelyeik: Szentély 502-973/ 4m 503-972/ 4m 4.R. 503-972/ 5m 4.R. 503-973/ 5m 4.R. 503-974/ 7m 3.R.