Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Kaiser Anna: A közjó előmozdításának néhány példája

„7-18. Budán sáncz emelés, a naphegyi szőllőknél, a kis sváb hegyi ütegtelep általam épült 18-19. Budán, nem sikerült vár rohanás 20-21. Budán, Várbevétel 3-4 óra közé>tt (létrán felmásztunk a bécsi kapu alatt bástya falára), a bécsi eltorlaszolt kaput én nyitottam fel, (Gé>rgey a kapun bevonult 11 órakor) 23-24. Görgev osztogatta ki az érdem jeleket a György piaczon, a Teleky ház előtt 25-30. Várfal lebontás (én a székesfehérvári kaputól a kéwetkező utczáig működtem, Römer Flóris a következő Rondelláig)" - és ez utóbbi tételhez még egy kicsi vázlat is tartozik. Ilyenformán jegyezte fel magának a tcjrténelmet Zsigmondy Gusztáv, aki tudott magyarul, németül, deákul és kicsit franciául, aki fiatal korában Csokonai Vitéz Mihály verseit másolta magának, de jegyzeteket inkább németül készített, aki mint utásztiszt a szabadságharcban utat, ütegtelepet, hidat épített vagy lerontott, szolgált Kazinczy alatt, látta Kossuthot, Görgeyt, Heintzit és Haynaut, sírt a többivel együtt, mikor a fegyvereket kellett gúlába rakni Világos után és később is, amikor megtudta, hogy a bátyját 6 évi várfogságra ítélték, és aki végig az országban, hol itt, hol ott találkozott ismerősökkel, mert volt akit az apja tanított a pozsonyi evangélikus líceumban, volt aki valamelyik testvérét ismerte, Komáromban Jé)kai testvérnénje örül meg neki, ismerve őt gyerekkorából, mikor Mémccal voltak cseregyerekek a nyelvtanulás végett, voltak iskolatársak és voltak kollégák mindenfelé. Tengődött alföldi pusztán, aztán visszakerült a szakmába - mint gyakornok, útmester, építészeti növendék. Pár év múlva leteszi az. állami vizsgát. Útépítésből is, meg hidászatból. Közszolgálatban töltötte tovább életét, megnősült, született két gyereke, meghalt a felesége, újra nősült, második felesége is előbb halt meg nála. Zsigmondy Gusztáv 1895-ben halt meg és az iratok tanúsága szerint fia, ki bányamérnök volt, még abban az évben gondoskodott róla, hogy hagyatékának szakmai része - főleg felmérési rajzok - a megfelelő intézményekhez (MOB, MTA, Aquincumi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum) kerüljön. A családi iratokkal később képgyűjteményekbe került felkérő, köszönő, elismerő levelek sejtetik, hogy más építési bizottságban is ugyanolyan hasznos munkát végezhetett, mint az általam ismertekben. A budavári főegyház építési bizottságának irataiban például az 1876 évi munkákról szóié) jelentés említi, hogy Lers Pál kir. főmérnök, megkapván minisztériumtól kinevezését, átvetta a műszaki felülvizsgálatot, „amit addig Zsigmondy önzetlenül, minden díjazás nélkül végzett". (Tegyük hozzá: a munkák 1874-ben kezdődtek.) Ugyanebben a bizottságban (13/1881. sz.) ő indítványozta a templomnál a légfűtés alkalmazását. (A megvaléxsulást is munkája kísérte, adott szakvéleményt, felülbírált tervet többször is.) Aquincum maradványainak feltárása ké>rül végzett munkája több annál, mint aminek méltatására itt sort lehetne keríteni, csak néhány olyan példát szeretnék felhozni, melyekben a mögöttük rejlő mérné)ki szakértelem és a közigazgatásban való jártasság segítik helyükre kerülni a dolgokat. Bizottsági jegyzőkönyvekből tudhatók ezek is. 1874-ben a MOB-nál (29. sz.) arra tesz javaslatot, hogy a budapesti határban és a Duna kotrása alkalmával talált műtárgyak bejelentése érdekében a bizottság forduljon a miniszterhez, az pedig „Budapest főváros közcmségénél oda hatni méltóztassék, hogy a készülő új építési rendszabályok megállapításánál ez figyelembe vétessék". (Meg is történt.) 1875-ben ugyancsak a műemléki bizottságban (39. sz.) Zsigmondy felemlíti, hogy az „óbudai catastralis felméretési térkép" tudomása szerint idén elkészül. Javasolja, a bizottság szerezzen példányt, hogy abba Aquincum eddig fellelt és ezután előkerülő maradványai berajzolhatok