Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Kaiser Anna: A közjó előmozdításának néhány példája

legyenek. Majd 1880-ban (25. sz.) Zsigmondy bemutatja a bizottságnak 1852 óta Óbudán tett régészeti műké>dését és az azóta felfedezettek berajzolását a nagy óbudai térképbe. A kataszteri szelvények folyamatosan készülvén, a MOB irataiból 1879-ben (62. sz.) értesülünk arról, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának Műszaki Osztálya Szumrák Pál közmunkatanácsi tag felkérésére megküldött két példányban 35 lapot. Szumrák a Közmunkák Tanácsának a kormány által kinevezett tagja volt 1873- 1885 között, de nevét a Műemlékek Országos Bizottsága tagjai között is megtaláljuk 1880-tól kezdve. Rövid megszakítástól eltekintve, különböző közhivatalokban működött. Komárik Dénes közli erről a mesterfelvétele révén talált adatokat, más írásában azt, hogy a budai kapucinus templom tervezésében részt vett, de ennél többet nem nagyon tart számon az utókor. A kortársak nagyra becsülték. Elhunytakor, 1905-ben a Mérnökegylet Heti Értesítője mint a „régi idők képzett és modern technikusai egyikét" búcsúztatja, felsorolva hosszú életpályájának több nevezetes állomásait. Megtudhatjuk ebből, hogy Görgey adjutánsa volt a szabadságharcban, majd az osztrák államvasút szolgálatában állt, később a Helytartótanács Baudirekciójának volt tagja, 1857-ben Pest város mérnöke, később főmérnöke, aki a város műszaki életében nevezetes reformokat létesített. 1869-ben kilépett a város szolgálatábé)l és néhány évig az akkori Építőtársaságban működött, de 1874- től ismét közszolgálatban találjuk, az akkori Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban. 1886-ban az országház építését ellenőrző kirendeltség főnöke lett, onnan ment nyugalomba 1898-ban, mint min. osztálytanácsos. Szumrák Pál is tudhatta, hogyan működik a világ, mert amikor 1881-ben (26. sz.) a „rudas fürdőnek stylszerű restauratioja befejeztetvén" annak megszemlélésére a műemléki bizottságot felkéri, mindjárt azt is javasolja, hogy majd a bizottság fejezze ki elismerését Budapest Főváros Törvényhatóságának. (Megtörtént.) Jelentések, utiszámlák taniisítják, hogy ő is - akár Zsigmondy - sokat dolgozott a bizottságban, de itt most nem erről szeretnék szólni, hanem egy leveléről. A levél az OMvH tervtárában 10868. sz. alatt található, 1875 okt. 17-én kelt és így kezdődik: „Nagyságos úr! - Van szerencsém Nagyságodhoz, mint a magyar országi műemlékek bizottságának előadé>jához azon tiszteletteljes kéréssel fordulni, miszerint az esetben, ha az alantabb felsorolt közleményeket netán figyelembe vehetőnek találná, ezeknek felhasználása iránt kegyesen intézkedni szíveskedjék." Aztán a felsorolásban 1) tudósít hogy Óbudán a Fő utca és Bécsi út sarkán egy szarkofágfedél van a járdán amit be kellene vinni a múzeumba, 2) foglalkozik egy emléktábla dolgával a ladoméri templomban, 3) figyelmeztet, hogy „a budai rudas fürdő törők része átalakítással veszélyeztetvén, nehogy nyom nélkül elvesszen, mint ez azon török mecsettel történt, melynek főfalaira a jelenlegi kapucinus templom Budán épült", majd tovább idézem: „4) Végül bátor vagyok még röviden említeni, hogy az Óbudától Szt. Endre-ig vezető ország út mellett létező római aquaduct pillérjeinek maradványai napról-napra mindinkább pusztulnak, illetőleg lebontatnak, félni kell hogy ha ezen pillér maradványok fenntartására rctvid idő alatt intézkedések nem történnek, azok ép úgy fognak elveszni, mint azon hypocaustomok, melyeknek helyén (azok majd nem teljes lebontása után) a legutóbbi években az é)budai gőzhajógyár szigetén egy gazometer lett építve. Fogadja Nagyságod kiválé) tiszteletem őszinte nyilvánítását mellyel maradok Nagyságod alázatos szolgája Szumrák Pál." Mint fentebb láttuk, a Rudas fürdő ügyében a levél elérhette célját, de a római