Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)
Kaiser Anna: A közjó előmozdításának néhány példája
kor dédunokája, Zsigmondy Árpád jóvoltából átnézhettem az általa a Széchényi Könyvtár Kézirattárának átadott családi iratokat. A nyugdíjazásakor kiállított Szolgálati táblázatból megtudhatjuk, hogy Zsigmondy Gusztáv 1824. ápr. 22-én Pozsonyban született. Bölcsészeti tanulmányait ott végezte jogi tanulmányait Késmárkon, műszaki tanulmányait Bécsben, műépítészetet a szentannai művészeti akadémiában tanult. 1854-ben letette építészetből, út, víz és hidászaiból az állami vizsgát. Az államszolgálatra vonatkozó kinevezési okmányok felsorolásában első „ a m.k. hadügy Ministerium 1848-ik évi November hó 22-én 8617.sz.a.kelt rendelete szerint mint utász hadnagy a magyar seregnél 1849-ik évi Augustus hó végéig, a hadjárati időt kétszeresen számítva". A továbbiak szerint: 1850 novemberétől építészeti gyakornok, majd útmester, 1851ben építészeti növendék a cs.k. főépítészed igazgatóságon, 1857-ben II. rendű segédmérnök, 1867-től a m.k. közmunka és közlekedési minisztériumnál már csak a besorolása változik a hivatali ranglétrának megfelelően. 1884-ben II. oszt. főmérnök, ezen minőségben szolgált 1890. december hó végéig. Az állami szolgálatban töltött idő tartama 40 év 1 hónap 19 nap, a katonai 1 év 8 hé>nap. A „czimek, rendjelek, dicsérő okmányok és netaláni rendkívüli szolgálatok" rovatban a következőket találjuk: „1.) Avail, és közokt. m.k. Minist. 1872. évi Május hó 9-én 9502. sz. a. rendelete folytán kineveztetett a hazai történelmi műemlékek bizottsága. 2.) dtto Juni 7-én 10546. sz. a. k. rendelete folytán a budavári főegyház helyreállítási bizottságába rendes tagjának. - 3.) A nemzetközi történelmi és embertani Congressus tagjának, melynek szervezési bizottságátéji dicséretes elismerésben részesült. - 4.) az orsz. régészeti és embertani társulat által választmányi tagjának m egvál asz tárván." Ennyi. Az 1849 augusztus végétől 1850 novemberéig terjedő időről nem a Szolgálati táblázat tájékoztat, hanem egy 21 oldalas kézirat: „Zsigmondy Gusztáv 1848/9-iki élményei", amelyet tollba mondott fiának 1894-ben. Ebből tudható, hogy mivel sem Pest, sem Pozsony nem volt biztonságos akkoriban, ő Szarvas környéki pusztákon időzött, gazdatisztek gyermekeit tanította. Mindaddig, míg „felállíttatott Nagyváradon egy kerületi építészeti hivatal, Liedemann Emil vezetése alatt, ki Pozsonyból ide lett áthelyezve. Midőn Liedemann arról értesült, hogy alföldön mérnök foglalatosság nélkül tengődöm, Grabanek mérnököt bízta meg, hogy öccse által, ki Szarvas táján mint gazdatiszt volt, kézbesítse Liedemann Emil levelét, melyben az íélszé»lított, hogy jöjjek hozzá Nagyváradra és így több mint egy évi alföldi tartózkodásom után, utilevél nélkül, Szarvasról Ballagi Mé»r sé>gorával ki a nagyváradi papneveldébe készült, oda utaztam.... A mérnök ismert a pozsonyi dunaszabályozási irodából. Liedemann Emil igen jó viszonyban volt Brauman ker. főparancsnokkal, minek révén bánté»dásom nem volt. A városi kapitánnyal is jó viszonyban volt, ki is nekem uti levelet két hónapra, mint mérnökségednek, Sopronba kiállított." Október végével Liedemannt Budára helyezték, így került oda ő is. Tájékoztatásul említem még, ugyancsak a fenti kéziratból, hogy az utászkarnak felállításával, — amelynél Zsigmondy szolgált, - Kazinczy Lajos volt megbízva, a század strázsamestere pedig Römer Flóris volt. Idézek még egy rövid részletet abból a listából, mely az öregkori emlékezés alapjául szolgálhatott. Ez Zsigmondy saját kézírásával néhány oldalon dátumok és szálláshelyek szerint sorolja az eseményeket, olyan egyszerűséggel, ami írójára nagyon jellemző. Sorban a dátumok, helynevek, némelyik után megjegyzés: „csata", néha egyéb is, mint 1849. ápr. 7-nél: „Gödöllőre (Görgey alatt). Csata. Kossuth Lajos szemlét tartott, akkoron őt utoljára láttam." Kicsit részletesebben szól Buda ostromáról 1849 májusában, ezt idézem:
